KötőSzó

Budapest – Tabuk nélkül az egyházaink jövőjéről címmel tartottak a héten izgalmas kerekasztal-beszélgetést Laborczi Dóra, a Kötőszó blog főszerkesztője és Gégény István, a Szemlélek blog alapító-szerkesztője részvételével a Sapientia Hittudományi Főiskolán.

A címbeli kérdés kijelentés formájában hangzott el néhány hete egy barátom szájából, valahogy így: a keresztény egyházak jelenlegi intézményrendszerének hamarosan vége. Az illetőnek keresztény cégvezetőként nem igazán érdeke, hogy a rendszer összeomlásának drukkoljon, menedzserként ugyanakkor reális víziója van arról, hogy bizonyos folyamatok milyen eredményhez vezetnek.

Keresztények és más vallási közösségek képviselői is kitartó és demonstratív módon vettek részt tavaly decemberben a párizsi klímacsúcson. Jelenlétük és főként megelőző előkészítő munkájuk is közrejátszhatott abban, hogy ezúttal az eddigi gyakorlattól eltérően, a tárgyaló országok képviselőinek sikerült olyan megállapodást elfogadniuk, amelyben a fejlődő és fejlett országok egyaránt elfogadják a közös hozzájárulás szükségességét, és igyekeznek gondoskodni a jövőért vállalt kötelezettségek megtartásáról. Az egyházaknak a folytatásban is óriási szerepük lehet.

Anyának lenni, gyermeket szülni – Istentől kapott lehetőség vagy emberi elvárás szerinti kötelesség? Nehéz válaszolni azokra a kérdésekre, amelyek a bibliai családokról szóló történetek etikai tanulságait firtatják. A vélemények kereszttüzében mégis érdemes végignézni azokat a különleges történeteket, amelyeket a Szentírás rejt magában: olyan nők történeteit, akik gyermektelenséggel küzdöttek.

Az akadémiai díjak kiosztásának közeledtével elindul a nagy hajrá a legjobb film titulusáért, és a Spotlight (hazai bemutató: február 4.) joggal száll harcba érte. Ha jósolni szeretnénk, a Room vagy a Saul fia remeklése ellenére, ez a film képes lehet elhozni az aranyszobrot, és ez jól is van így. Még ha morális kérdésekben nem is ad iránymutatást, cselekvésre inspiráló, precíz alkotásról beszélhetünk. Nem sok ilyen kerül mostanában a szemünk elé, mégis hiányérzetünk maradhat.

Kubiszyn Viktor író, filmkritikus. Életéből közel tizenöt évet szentelt „drogkarrierjének”. A heroinnal és kannás borral átitatott közel másfél évtizedes út következő állomása a Magyarországi Református Egyház Ráckeresztúri Drogrehabilitációs Központja lett, ahol nem csak függősége aktív szakaszát hagyta maga mögött, hanem Istenre is rátalált. Azóta három könyve (Drognapló 2011, Foglaltház 2013, Oroszrulett 2015) jelent meg. A szürke zónában töltött életről, függőségről, tisztaságról, egyházakról, krízisről, ezek társadalmi hatásairól és az alagút végén ragyogó fényről, a hiteles keresztény életről beszélgettünk.

Az Evangélikus Információs Szolgálat munkatársai mesélnek.

Szelényi Zsuzsa politikai pályafutását Fideszesként kezdte, ahonnan az 1994–es konzervatív fordulat után lépett ki. Két évtizedes nemzetközi munka után tért vissza a magyar politikai életbe, Bajnai Gordon munkatársaként, az Együtt-PM–ben. Ismerjenek meg egy evangélikus, nagycsaládos, liberális politikus nőt, aki szerint jelenleg Magyarországon a családok helyzete kedvezőtlen, a vallás pedig nem meghatározó tényező. Politikusokról szóló sorozatunk második részében állam és egyház, liberalizmus és kereszténység, magyar nők és társadalom, meg nem született gyerekek és apaszerepek témáját érintettük.

Három éve megy a Szkénében a Pintér Béla Társulat 42. hét című darabja. Az előadás nem megajándékozza a nézőt az otthonosság érzésével, hanem a képébe vágja azt.

Vajon egy és ugyanaz a Tanak, a Biblia és a Korán Istene? Megérthető, ha valaki ennél elvontabb kérdést elképzelni sem tud. Hiszen a világ különböző részein hipermodern fegyverek vagy öngyilkos merényletek oltanak ki emberi életeket, vagy éhség, betegség, nyomor tizedeli őket. Mégis fel kell tenni a kérdést, mert az egymással harcolók vagy vitatkozók mindkét oldalon gyakran emlegetik a három monoteista vallást, és így vagy úgy szinte mindenki hivatkozik is rájuk.