„A kicsi templom tele volt, a gyülekezet, a segédlelkészek, barátok, sőt még három katolikus pap is együtt ünnepelte meg a lett teológus ordinációját, akinek 25 évet kellett arra várnia, hogy hivatalosan is viselhessen Luther-kabátot. Dace Dislere-Musta pedig ezután az Osztrák Evangélikus Egyházat ajándékozza meg tehetségével és kompetenciájával az evangélium szolgálatában” – mondta az egyházfőtanácsos.

Az Osztrák Evangélikus Sajtószolgálatnak maga az újonnan felszentelt lelkésznő mesélt arról, milyen az egyház helyzete hazájában, hogy hosszú várakozási idő után miért is döntött úgy, mégis kivándorol, és otthagyja Lettországot azért, hogy lelkészként szolgálhasson.

„Elvesztették a nőket a lettek”

„Amikor a kilencvenes években elkezdtem teológiát hallgatni, sok minden történt a rendszerváltás után Lettországban. Az evangélikus egyháznak is egyszerre nagy befolyása lett” – emlékezett vissza Dislere-Musta. De épp ez vezetett a problémához. Az egyházi vezető pozíciókban lévő férfiak aggódtak amiatt, hogy újonnan szerzett befolyásukat esetleg elveszíthetik, különösen is a nőktől féltették azt. Ezért a kilencvenes évek közepe óta gyakorlatilag nem szentelnek fel női lelkészeket. „Ezzel azonban az ellenkezőjét érték el a céljuknak. Az egyház teljesen elveszítette az emberek bizalmát – mondta a lelkésznő. – Az egyházvezetés  fenntartja a régi struktúrát, de a gondolkodó, érző emberek elhagyták az egyházat.”

„Fontos, hogy ne éljünk hamis lojalitásban”

Dislere-Mustához hasonlóan több nő is külföldre ment, hogy lelkésznő lehessen. Ő maga személyesen már csak keveseket ismer, akik Lettországban maradtak, hogy kórházi lelkigondozóként vagy börtönökben dolgozzanak. Ő is sokáig végezte így a szolgálatát. „De aztán fontos lett számomra az, hogy ne éljek hamis lojalitásban. Nehéz volt megtalálnom a helyemet az egyházban, ahol megélhetem úgy a hitemet, ahogyan azt én képviselem. Ha az egyház ennyire szélsőségessé válik, akkor ez már nem lehetséges.” Az utóbbi két év fordulata is erre mutat. Hivatalosan ugyanis csak 2016-ban mondták ki Lettországban, hogy nem avatnak fel több női lelkészt, és ezzel a túlságosan „liberális és emberi” lelkészeket szabályosan el is űzték az egyházból. „És ha ez történik az idősebbekkel és befolyásosakkal, akkor hogyan viszonyuljanak ehhez a fiatalok?”

„Jöttem, és azt mondtam: itt vagyok!”

Dislere-Musta hirtelen és bármi nagyobb előkészület nélkül döntött úgy, hogy Ausztriába megy. „Már letettem arról, hogy valaha is lelkész leszek. Azt gondoltam: Most kezdjek újat, amikor már elmúltam negyven?” Végül mégis így döntött. "Ausztriába jöttem, és azt mondtam: Itt vagyok!" Alsó-Ausztriában, Gmünd és Waidhofen an der Thaya körzetében kapott munkát lelkészjelöltként. Mindenki megismerte őt. A következő nyári hónapokban prédikációs turnéra indul, hogy a római katolikus egyházakkal építse az ökumenikus kapcsolatokat.

Kétmillió lett állampolgár közül 700 000 fő az evangélikusok száma, bár kevesen járnak valóban templomba. A legtöbben közülük az ország nyugati részén élnek. A keleti részen 500 000 katolikus és 370 000 ortodox hívő él.