500 nap imádság reformációért

Reformáció az imádságban, imádság a reformációban. | „Ti azért így imádkozzatok…” (Mt 6, 9)

„…de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd a testvéreidet!” (Lk 22,32)

Harc Isten oldalán. Az imádság fogalmával kapcsolatban a Szentírás sokszor használ olyan kifejezéseket, amelyek küzdelemre, illetve harcra utalnak. Az egyik legjobb példa erre Jákób éjszakai találkozása az Úrral a Jabbók folyónál. A le­ írás szerint a küzdelem nemcsak lelki szinten zajlott, hanem fizikai tusakodássá, birkózássá vált: „Ekkor Valaki tusakodott vele egészen hajnalhasadtáig. De látta, hogy nem bír vele, ezért megütötte a csípője forgócsontját, és kificamodott Jákób csípőjének forgócsontja a tusakodás közben.” (1Móz 32,25b–26)

Ne lankadjon kezed. Ifjúsági közösségben, gitárkísérettel gyakran énekeljük a kánont: „Ne félj, Sion, ne lankadjon kezed…” A nem lankadó vagy a fölemelt kéz egyszerre utal az imádságra és a munkára.

Az imádság ideje. Amikor az apostol arra biztat, hogy szüntelen imádkozzunk, nem arra gondol, hogy a középkori szerzetesek módjára – imamalomként – pergessük az időt, s mást se tegyünk, mint kéréseinkkel Istent zaklassuk.

„Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.” (Lk 18,14)

„...legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok” (1Pt 4,7b).

„Tudjátok meg, hogy az ÚR csodákat tesz hívével! Meghallgat az ÚR, ha hozzá kiáltok.” (Zsolt 4,4)