Imádság – kiváltság. Harcoljunk érte!

Az Isten iránti szeretet, imádat és engedelmesség hiánya gátolja az imádságot. Miért vonult vissza Jézus olyan sokat imádkozni? Mert kereste az Atya akaratát és szeretett vele együtt lenni. A meg nem váltott ember nem képes Istent szeretni. Ebből a szempontból megfogalmazhatjuk a megváltást így: Jézus, aki szerette az Atyát, meghalt értünk, akik nem szerettük az Atyát, és a közelsége helyett inkább a tőle való függetlenséget kerestük. Akadozó imaéletünket látva megkérdezhet bennünket: „Szeretsz-e engem?” Már a megszólítás helyre tesz bennünket, hogy ki Ő és kik vagyunk mi. Ő az Úr, mi az övéi vagyunk, akik arra rendeltettünk, hogy az Ő akaratát cselekedjük Krisztusban. Elgondolkodtató, amit A. W. Tozer ír a The Size of the Soul című könyvében: „Egy bizonyos, nem juthatunk előre, ha úgy várjuk Isten segítségét, hogy közben a Szentírásban kinyilatkoztatott igazságát nem vesszük tudomásul. Isten pontosan leírta, hogy mit vár el a gyülekezettől, az egyháztól. Mielőtt imádkozunk, a gyakorlati cselekvéseinkben is meg kell térnünk. Nem maradhatunk abban a tévelygésben, hogy miközben megsértjük Isten útjait, a magunk útjára áldást kérünk.”

Az imádkozástól ne tartson vissza a nem teljesített kérés vagy látszólag meg nem hallgatott könyörgés. Az imádkozásban való csalódás oka lehet az imádságról alkotott hamis elképzelés. Ennek a mennyei ajándéknak nem célja, hogy Isten a mi akaratunkat végrehajtsa, hanem az imádságban Isten Szentlelkének vezetése által ráhangolódunk az Ő akaratának megértésére és késszé tesz bennünket annak cselekvésére (1Jn 3,22; 1Jn 5,14). Éppen ezért az igeolvasás és az imádság elválaszthatatlanok egymástól.

Ne tartson vissza az imádságtól, hogy megfásul, kiüresedik és újra és újra belebukunk. Isten képes megújítani imaéletünket, ha bűnbánattal fordulunk hozzá. Sokszor élhetünk át kudarcot a családi közös imádság elmaradása miatt. Harcoljunk érte, keressük rá a megfelelő időt, megfelelő keretet! A gonosz egyéni, családi és gyülekezeti életünkben az imádságot sokszor sikeresen kezdi ki, ha ezt megteheti, nyert ügye van, mert különben az imádság minden szorongattatásban, zsákutcába szorított helyzetben (sikerben és kudarcban, elbizakodottság és kétségbeesés között hánykódva) nyitott ajtó a Szentlélek által Krisztus nevében az Atyához.

Az imádság akadálya, ha nem gondolom nélkülözhetetlennek, ha nem tartom felbecsülhetetlen és meg nem érdemelt ajándéknak, ha nem védem nagyon tudatosan a elcsendesedésre fordított időt (1Pt 4,7), ha nem kérem Istentől az imaéletem megújulását és megtisztulását, ha figyelmen kívül hagyom, hogy a „test és az ördög minden úton-módon gátolja és akadályozza az imádkozást” (Luther, in: Csak Krisztus légyen mesterünk, Élő víz füzetek 9.), ha nem küzdök a bennem lévő gőg ellen (1Pt 5,5b-6), ha a másokért való cselekvés, a bizonyságtétel kiváltására használom az imádságot.

• Imádkozzunk az április 1-i missziói napért!

• Imádkozzunk a lelkészképzés ügyéért!

• Imádkozzunk világosságért!

• Adjunk hálát azért, mert a reformációban Isten megtisztította egyházát és kérjük, hogy ma is mutassa meg, miben tértünk el az Ő igazságától!

• Kérjük, hogy adjon nekünk alázatos, Őt és igéjét szerető szívet!

• Imádkozzunk a betegekért, magányosokért, kirekesztettekért, elnyomottakért, üldözöttekért, börtönben lévőkért!

• Tegyük le Isten kezébe a jövőnket!

• Adjunk hálát azért, hogy nem feledkezett meg rólunk és sok helyen láthatjuk az Ő munkáját!

• Kérjük, hogy formálja közösségeinket krisztusivá, hogy készek legyünk másoknak szolgálni!

• Imádkozzunk a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye gyülekezeteiért, lelkészeiért!
   

A szerző nyíregyházi evangélikus lelkész.