A harc tétje Jákób számára az volt, hogy megszerezze Isten áldását – ám ez életre szóló testi nyomokat is hagyott rajta. A történet jól szemlélteti azt az igazságot, hogy a valódi imádság, az Úrral való valódi párbeszéd változást hoz, átformálja az imádkozót.

Az imádság harc, de benne nem Istennel, hanem önmagunkkal küzdünk. Azért, hogy ki tudjuk engedni a kezünkből a dolgok irányítását, és megtanuljunk bízni az ő szerető gondoskodásában. Azért, hogy átálljunk a saját nézőpontunk helyett az ő oldalára.

A Bibliában található történetek első­ sorban olyan esetekről szólnak, amikor az imádkozó valamilyen külső körülménytől való szabadulásért könyörög: betegségből való gyógyulásért vagy ellenségtől való megmenekülésért. Van olyan törté­ net is, amelyben maga a könyörgés válik a győzelem eszközévé. Amikor Józsué és az izraeliták megütköznek Amálék seregével, Mózes felemelt karjai nyomán erőt kapnak a harcosok, ami a csata kimenetelét is meghatározza (2Móz 17,10–13). A nép ezáltal érti meg, hogy az ima fontosabb fegyver, mint a nyers emberi erő. Nem egyedül a harci eszközök és a létszám határozza meg, hogy kié lesz a győzelem.

Az imádság harc, amely gyakran fizikai erőfeszítést kíván tőlünk. Nem feltétlenül az izmaink megfeszítését, mint Mózes esetében, de időnk odaszánását, türelmet, koncentrációt. Az imádkozás során, megtapasztalva a saját erőnk vé­ gességét, felfedezhetjük Isten erejét. Ez az, ami megújíthat és reményt adhat a hétköznapi csatáink során.

Imádkozzunk:

a most szolgálatba álló, frissen felavatott lelkészekért;

egymás lelki és fizikai feltöltődéséért a nyári szabadság során;

a táborokért, ahol gyerekek és fiatalok Istennel találkozhatnak;

imádkozzunk azért, hogy kitartóak tudjunk maradni az imádkozásban.

Imádkozzunk a Somogy-Zalai Evangélikus Egyházmegye gyülekezeteiért, lelkészeiért.