Az, hogy a Bibliának szülessen jelnyelvi fordítása, keresztény siket testvéreink igénye volt: sokuk számára az anyanyelvükön, a jelnyelven való közlés vezet a szöveg valódi megértéséhez, mint ahogyan a legteljesebb megértést mindenki más számára is az anyanyelve biztosítja.

A projekt a Magyarországi Baptista Egyház vezetőségének kezdeményezésére, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának egyetértő támogatásával, valamint a Magyar Bibliatársulat közreműködésével indult. A fordítók a Magyar Bibliatársulat 2014-ben megjelent, revideált új fordítású Bibliájának (RÚF) szövegét használják.

A munkacsoportban evangélikus, református, baptista testvérek, siketek és hallók dolgoznak együtt. Mivel a jelnyelvet immár hazánkban is a siketek anyanyelvének tekintik, szeretnék jelnyelven is elérhetővé tenni az evangélium üzenetét, követve a lutheri hagyományt, vagyis hogy anyanyelven adjuk az emberek kezébe a Szentírást – foglalta össze a kezdeményezés célját Bokros Andrea.

Egyházunkból Ponicsán Erzsébet is csatlakozott – még a kezdetekben – a fejlesztésekhez; teológiai konzultánsként vett részt a munkában. Ő még ötödéves teológusként, németországi tartózkodása során találkozott a bajor egyház siketmissziós szolgálatával, s ez új missziós területekre nyitotta fel a szemét.

„Evangélikus lelkészként fontosnak tartom, hogy mindenki meghallja Isten igéjét, amelynek minden egyes mondata az ő szeretetével van átitatva. Ez a hivatásom, arra tettem le a lelkészi esküt, hogy mindenkor, minden körülmények közt, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, hirdessem a soha el nem múló szeretetet. Hogyan tehetjük hallhatóvá Isten igéjét a nem hallók, de Istent keresők számára? Ha nem hallottak volna róla, akkor nem is keresnék. Nem szabad engednünk, hogy elrontsuk a szeretet üzenetének eredeti szépségét és tartalmát. Az a feladatunk, hogy mi is jobban ráhangolódjunk Isten szavára és akaratára, kérjük őt, hogy mutassa meg nekünk azt a nyelvet és formát, amelyet testvéreink megértenek és elfogadnak, és hogy új területekre is elmenjünk, szokatlan helyzetekben is megszólaljunk, ahol jól érthető és vigasztaló szavakkal is tudunk segíteni” – mondja siketmissziós elhívásáról Ponicsán Erzsébet.

Márk már megvan

A munka üteme változó. A kezdetekben tapasztalt természetes és nem várt nehézségek leküzdése után Márk evangéliumának fordítása a múlt évben vált elérhetővé. Ezek után Máté evangéliuma alapján elkészült a Jézus születéséhez kapcsolódó történetek fordítása. Mivel a fordításokat nemcsak a Magyar Bibliatársulat, hanem a Nemzetközi Bibliatársulat munkatársa is ellenőrzi, az anyagokat csak ezután lehet közrebocsátani.

„Reményeink szerint a négy történet július végén már elérhetővé válik – mondta Bokros Andrea. – Jelenleg az Apostolok cselekedetei fordításán dolgozunk. A munka ütemét a szöveg nehézsége is nagyban befolyásolja. Naponként megtapasztaljuk, hogy minden egyes lépésben, minden döntésben szükségünk van a Szentlélek vezetésére. Így aztán naponként lélekben az Úr Isten kegyelmét és a Szentlélek bölcsességét kérve dolgozunk.”

A projekt kihívásaival kapcsolatban úgy fogalmazott: nem szokta rangsorolni a nehézségeket. „Megtanultuk, hogy a nehézségeket arra használjuk fel, hogy mindennel, mindenért az Úrhoz forduljunk. A munka szó nem is alkalmas annak kifejezésére, amit végzünk, hiszen a munkaidő végén nem tudjuk letenni a tollat, a kamerát. Egy-egy kérdés, kifejezés, fordítási, értelmezési nehézség vagy annak jelnyelvi formája a gondolatainkban marad, sokszor éjjel is ezzel foglalkozunk. Azután másnap, a reggeli imádság után megosztjuk egymással, mire jutottunk az adott témában. A nehézségek mellett pedig ott vannak az örömök is. Az ige tanulmányozása, az üzenet megértése, annak jelnyelvi átültetése olyan megtapasztalásokat, mély lelki átéléseket ad nekünk, hogy néha könnyekre fakadunk vagy nevetünk. Naponként átéljük a magunk kicsinységét, Isten nagyságát, hatalmas szeretetét. A bibliafordítás nem a munkánk, hanem az életformánk.”

Hasonló élményekről számolt be a siketmisszióban végzett szolgálatáról Ponicsán Erzsébet is. „Istennek legyen hála, sok éve már, hogy megélhettem a siket gyülekezetben való szolgálatomban oly sok csodát, hogy csordultig van velük a szívem. Ezért a Biblia üzenete és Istenünk igéje felé fordítva igyekszem a siket testvérek között tett szolgálatomat Urunk szaván keresztül »hallhatóvá«, valójában láthatóvá tenni.”

Külföldi példák, örömteli visszajelzések

Egyre több európai országban – Csehországban, az Egyesült Királyságban, Lengyelországban, Litvániában, Romániában, Spanyolországban – indult vagy indul jelnyelvi bibliafordítás. Az Amerikai Egyesült Államokban, illetve Ausztráliában már évtizedek óta folyik ilyen bibliafordítói munka. A magyar jelnyelvi fordításban a Wycliffe Bibliafordítók Egyesületének csapata úttörő munkát végzett. Közös műhelymunka keretében sok hasznos információt osztottak meg a magyar fordítókkal.

A magyarországi érintettek körét a fordítói csapat nem számszerűsíti. Elsősorban azoknak készítik a bibliafordítást, akik a magyar jelnyelvet tekintik anyanyelvüknek. Emellett a jelnyelvet ismerő, azt használó vagy éppen tanuló hallók számára is hasznosnak ítélik a jelnyelvi Bibliát.

„Sablonos válasznak tűnhet, ha azt mondom, pozitív visszajelzéseket kaptunk – fogalmazott Bokros Andrea. – Ezért inkább a hozzám vagy munkatársaimhoz érkezett személyes vélemények, megtapasztalások közül mondanék néhányat. A siket gyermekeknek a hitoktatás alkalmával jelent nagy örömet és újdonságot, hogy a bibliai történeteket jelnyelvi formában láthatják. A gyülekezeti szolgálatban, istentiszteleten vagy bibliaórán is nagy segítséget jelent ez. Számomra mégis az a legfontosabb, amikor személyesen mondja el nekem egy-egy siket testvér, milyen változást hozott az életében, amikor »végre« megértette az Ige üzenetét.”

És miként folytatják a munkát? „Terveink között szerepel applikáció készítése is a későbbiekben. Jelenleg a fordítási munkára összpontosítunk. Egyelőre a Magyarországi Baptista Egyház honlapján és a Magyar Bibliatársulat honlapján érhető el a fordítás” – foglalta össze a további lépéseket Bokros Andrea.

Az evangélikus egyház siketmissziós munkájáról Ponicsán Erzsébet így fogalmazott: „A siketmisszió evangélikus egyházunkban még csak a nagyon kezdeti lépéseknél tart, de Istenünk igéje szerint »ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges«” (Lk 18,27).

Teljes értékű nyelv

A világon hozzávetőlegesen kétszázötvenmillió embert érint a hallássérülésnek valamilyen formája, közülük mintegy hetvenmillió a siket. Sok siketnek gondot jelent az írott szöveg megértése, a hangzó nyelvek ábécéinek a betűi ugyanis olyan hangoknak a jelei, amelyeket sosem hallottak. Valójában a hangzó nyelv a siketeknek nem az anyanyelve, ezért az üzenet megértéséhez egy másik nyelvet célszerű használniuk. Ez a jelnyelv.

„A jelnyelv egy teljesen önálló kommunikációs rendszer, amely független a környezet hangzó nyelvétől. Egy jelnyelvi egység (jel) komplett jelentést hordoz (nem pedig betűt vagy hangot idéz fel)” – olvashatjuk a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének honlapján (Sinosz.hu). Vagyis a jelnyelvi szövegek nem nyomtathatók ki, nem sokszorosíthatók könyvben: a szóban forgó bibliafordítást is videófelvétel hordozza.

A jelnyelv nem egységes, országonként is eltéréseket mutatnak a jelelések, sőt országokon belül is – akárcsak a hangzó nyelvek esetében – lehet több jelnyelvi nyelvjárás. A siketek a találkozásukkor általában tisztázzák, hogy melyik városban – itthon például Budapesten, Vácott vagy Debrecenben – tanultak, így egyértelműsítik az eltéréseket, és tudnak egymáshoz alkalmazkodni, hiszen a magyarországi siketek általában ismerik a többi nyelvjárás jeleit is. 

A Magyar Országgyűlés 2009. november 9-én egyhangúlag elfogadta a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló – 2009. évi CXXV. – törvényt. E szerint Magyarország a magyar jelnyelvet önálló, természetes nyelvnek ismeri el. A törvény továbbá – az Európai Unió tagországai közül Finnország után másodikként – kimondja, hogy a siketek közössége nyelvi kisebbség, amelyet megillet „a magyar jelnyelv használatának, fejlesztésének és megőrzésének, a siketkultúra ápolásának, gyarapításának és átörökítésének joga”. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 29–30. számában jelent meg 2018. július 29-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.