Időutazás. Valójában erről szólt az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő által meghirdetett Határtalanul! pályázaton elnyert utunk. A schengeni határon, bár csak mi voltunk, kilencven perc alatt értünk át. Majd hamarosan elkapott minket a beregszászi forgatag: Zsigulik, Zaporozsecek, Volgák, füstölgő szovjet buszmatuzsálemek. Balkáni nyüzsgés. Barátságosan mosolygó, gyakran integető emberek. Elképesztő szegénység. Romos házak az út mellett, hatalmas kátyúk az úton. 

Időutazás, amelynek során a magyar történelem meghatározó eseményeivel találkozunk. Itt lépték át a Kárpátok gerincét a honfoglaló Árpád fejedelem csapatai, itt küzdött a szabadságért Thököly Imre, Zrínyi Ilona. Itt kezdődött a Rákóczi-szabadságharc. Munkácson raboskodott sok forradalmár. A felsőgerebeni Árpád-vonal – amelyet a Vörös Hadsereg áttörni nem, csak megkerülni tudott – védte hazánkat. Itt adta Bartók Béla első koncertjét. A szolyvai gyűjtőtáborban kezdődött több ezer magyar és német civil számára a sokuk számára végtelennek bizonyult málenkij robot. Ennek a tájnak a legidősebb lakói elmondhatták, hogy öt ország polgárai voltak, pedig sohasem költöztek. Időutazás a városokban. Beregszász sétálóutcája 19. századi hangulatú. A házakon ukrán–magyar feliratok. Mindenhol magyar beszédet hallunk. Az egykori törvényházon gyönyörű magyar címer. A Bethlen–Rákóczi-kastély homlokzatán jókora repedés, omló vakolat, termeiben hatalmas helytörténeti gyűjtemény található. Magyar nyelvű feliratok, versek és imák. Ungvár nyüzsgő belvárosa felett komoran őrködik a vár. Gazdag kiállításait nem győztük csodálni. Falain belül kedves park, alatta skanzen helyezkedik el. A skanzenben minden kárpátaljai népnek megtalálható a háza, benne a használati eszközök sokaságával. A házak között iskolát is találunk régi felszereléssel, golyós számolótáblával, kis padokkal és palatáblákkal.

Munkács vára messziről látszik. Uralja a tájat. Az Alföld és a Kárpátok találkozását őrzi ma is. Azon a lépcsőn mentünk fel, arról a teraszról tekintettünk le, amelyen Zrínyi Ilona és fia, a leendő fejedelem bátor szavaival, imádságával lelket öntött a vár védőibe. A magas tornyok, az erős falak és az erős lelkű védők 1685–88 között több hosszú ostromot is kiálltak. A városban középkori kápolna, szecessziós városháza, kedves utcák, hangulatos kávéházak mellett a Fejérház, az egykori Rákóczi-kastély is megtekinthető. Vidám hangulata van a Boldog kéményseprő és macskája elnevezésű Ivan Brovdi-szobornak és történetének.

Időutazás az iskolákban, skanzenben, falvakban. Nagyberegen technikaórán tanulják a beregi szőttes készítésének csodáját. Az iskola alagsorában – hely hiányában, mint egy zsúfolt raktárban – a szőtteskészítés és az ehhez szükséges használati tárgyak láthatók.

Csetfalván, a fából készült harangtoronnyal őrzött gyönyörű református templom mellett magyarországi adományokból tengődik az iskola. Alig több mint hatvan diákja ragaszkodik az anyanyelvén való tanuláshoz. Nehéz körülményeikre jellemző, hogy tanáraik legtöbbször fizetés nélkül tanítanak, és másod-, harmadállásukból élnek. A diákok szívszorító műsorral vártak minket: megénekelték életük, magyarságuk nehéz sorsát. De vidámak, mosolygósak, nyílt tekintetűek voltak.

Talán Nagyborzsova került hozzánk a legközelebb. Az első esti fogadtatás. Nem szállást kaptunk a pénzünkért, hanem vendégül láttak minket. Nagy szeretettel, örömmel befogadtak az otthonukba. Úgy, mint egy régen látott, kedves rokont, aki már nagyon hiányzott nekik. Kemény kézfogásokat kaptunk. Ott még így pecsételik meg az elhangzottakat.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 19–20. számában jelent meg 2018. május 20-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.