Thököly Imre

A történeti kutatások során gyakran találkozunk azzal a jelenséggel, hogy akár egy néhány soros feljegyzés, cédula is tartalmazhat olyan hasznos adatokat, amelyek segítik a további munkát. Mindig több gyűjtemény anyagában érdemes elvégezni a kutatást, hiszen a kutatott személy az élete során sokakkal levelezhetett, számos hivatallal állhatott kapcsolatban, így az általa írt vagy a rá vonatkozó dokumentumok szétszórva akár az egész országban is megtalálhatók. Számtalan ilyen – mai példánkhoz hasonló – evangélikus vonatkozású feljegyzés feltáratlan még.

Háromszázhatvan évvel ezelőtt, 1657. szeptember 25-én született Thököly Imre, a Habsburgokkal szembeforduló bujdosók tragikus sorsú „kuruc királya”. Rövid élete a korabeli magyar valóság foglalata; magába sűrített minden nagy hullámverést és apró rezdülést – a kibomló és elhaló, majd kétségek közt is újból feltámadó reményt.

Hosszadalmas előkészítés és egyeztetés eredményeként – száztizenegy esztendővel ezelőtt – 1906. október 30-án került sor a „kuruc király”, késmárki gróf Thököly Imre hamvainak késmárki újratemetésére, egy nappal korábban pedig nevelt fiát, az utolsó erdélyi fejedelmet, felsővadászi II. Rákóczi Ferencet, annak idősebb fiát, Rákóczi Józsefet, a „vezérlő fejedelem” édesanyját, Zrínyi Ilona grófnőt, székesi gróf Bercsényi Miklós főgenerálist és második feleségét, Csáky Krisztina grófnőt, galántai gróf Esterházy Antal tábornagyot, valamint szarvaskendi és óvári Sibrik Miklós ezereskapitányt helyezték végső nyugalomra Kassán.