Felvidéki nagybirtokos család sarjaként született. Dédapja (Thököly Sebestyén) még csak gazdag tőzsér (marhakereskedő) volt, atyját már a Felvidék leggazdagabb nagybirtokosának tartották. Thököly Imre evangélikus szertartás szerint részesült a keresztség szentségében. Serdülőként akkor szakadt el haldokló apjától, amikor annak várát – a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétele miatt – ostrom alá fogták a császáriak. Az akkor még csak tizenhárom éves Imrét azonban sikerült kiszöktetni Likava várából, s Erdélyben lelt menedéket.

Apafi Mihály, az árnyékfejedelem udvarában nőtt fel. A mozgékony, szenvedélyes fiatalemberből jó gazda, ügyes diplomata és tehetséges katona lett. Egyesítette magában a kuruc vezérek erényeit és hibáit. A legreménytelenebb helyzetekben sem csüggedt el, vakmerő rajtaütésekkel meglepő győzelmeket aratott, a korszerű hadseregszervezéshez azonban nem értett, s emiatt eredményeit sem tudta kihasználni, és nemegyszer kényszerült menekülésre, ha meglepték a császáriak.

Török vazallus fejedelem

Thököly 1678 és 1685 között valóságos fejedelemséget hozott létre a Felvidék Garamtól keletre eső területein. Megszervezésében elsősorban saját birtokainak a jövedelmére, majd az I. Rákóczi Ferenc özvegyével, a nála idősebb Zrínyi Ilonával kötött házassága után (1682) a hatalmas Rákóczi-uradalmakra támaszkodhatott.

A megyék Thökölynek sem adóztak szívesen, s államát a protestáns–katolikus ellentét is gyengítette. A „kuruc király” külső támogatására egyedül a török vállalkozott; ennek a szövetségnek a következtében Thököly megítélése a kortársak között és később is ellentmondásos, vitatott: voltak, akik a magyarok szabadságáért küzdő hősnek látták, mások szerint török vazallusként nem volt több, mint szerencsétlen sorsú kalandor, aki csak a maga hasznát kereste.

A kuruc hadsereg a 17. század végének a bécsi udvarral szemben álló, bujdosó szegénylegényeiből verbuválódott, a létszáma mintegy húsz-huszonötezer fő körül mozgott. Az első kurucok harcainak krónikáját olvasva ma már csodával határosnak tűnik, hogyan támadt a kurucmozgalom szinte a semmiből. Egyelőre csak az alkalmas fővezér, a szilárd, központi vezetés hiányzott, ez akadályozta meg jó ideig, hogy a bujdosó hadak átütő sikereket érjenek el. Maguk a kurucok találó kifejezéssel „a fejetlen lábság” állapotának nevezték ezt a helyzetet, és mindent elkövettek ügyük orvoslására.

Az ezrek lábán futó mozgalom 1678-ban találta meg méltó fejét az akkor mindössze huszonegy éves Thököly Imre személyében. A fiatal főurat, akinek a családjában a Habsburg-ellenes, függetlenségi érzület nemzedékről nemzedékre öröklődött, a történelem már kora ifjúságától nagy tettek végrehajtására érlelte.

Miután 1678-ban nagyszerű hadvezéri sikerei révén a kuruc seregek vezetői között kivívta magának az elsőséget, tekintélye és hatalma tüneményes gyorsasággal emelkedett. Kortársak ahhoz az üstököshöz hasonlították pályafutását, amely sikereinek delén, 1680-ban tűnt fel az ég boltozatán.

Felívelő karrier után feketeleves

Legnagyobb katonai és politikai sikereit huszonegy és huszonnégy éves kora között aratta. Mindössze huszonöt éves volt, amikor a felvidéki kuruc állam nagy hatalmú fejedelme, az európai politika befolyásos tényezője lett. Hívei úgy tekintettek rá, mint a magyar nép új Mátyás királyára, a Habsburgoktól független magyar nemzeti királyság közeli várományosára. Gyöngyösi István, a barokk költő így írt a Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága című költeményében:

Ha csendesedhetik felzavart hazája,

Nem leszen hasonló senki is hozzája,

Minthogy így érdemli ily nehéz pályája,

Mindeneknél feljebb tétetik pálmája. 

A felvidéki kuruc fejedelemség virágzása nem lehetett hosszú életű. A fiatal fejedelem hatalmának hanyatlása és bukása még feltűnésénél is gyorsabb, feltartóztathatatlanabb volt. A tragikus történelmi fordulat 1683 szeptemberében következett be: a legfőbb szövetséges, a török nagyvezír, Kara Musztafa, aki részben a kurucok sikerein is felbuzdulva Bécs ellen vezette háromszázezres seregét, a Habsburg Monarchia fővárosának falai alatt – külföldi segítséggel – katasztrofális vereséget szenvedett.

Bécs ostroma nagy tanulság volt a Habsburg-udvar számára. I. Lipót császár támadó hadjáratra szánta el magát. A meginduló háború először a teljesen török szövetségre támaszkodó Thököly hatalmát söpörte el. A kuruc fejedelem, aki Bécs ostroma idején hatalmának tetőpontján állt, még az átmeneti török fogságot sem kerülhette el: 1685. október 15-én a váradi pasa a „feketeleves” (török kávé) után elfogatta a nála vendégeskedő fejedelmet, mert azt remélte, hogy kiadatásával békét teremthet a Habsburgokkal.

Szabadságát Thököly hamar visszakapta ugyan, de a fejedelemségét végképp elvesztette. A rendek, elsősorban a megyei nemesek cserben hagyták, katonái pedig átálltak a császáriak oldalára, hogy legalább a töröktől megszabadítsák az országot. Thököly bukása visszafordíthatatlanná vált, csak felesége tartott ki mellette még jó két évig Munkács várában.

Thököly szerencsecsillaga még egyszer felvillant. Török, tatár, kuruc és havasalföldi seregek élén 1690-ben fényes diadalt aratott Zernyestnél, és Erdély fejedelmévé választották, de az év végére végleg kiszorult Erdélyből is. A zernyesti csatában foglyul ejtett császári generálisért, Heislerért cserébe elbocsátották bécsi fogságából feleségét, Zrínyi Ilonát.

Csillaga ezután végleg leáldozott, a szultán szolgálatában harcolt kurucaival, majd életének utolsó éveit száműzetésben – ahová felesége is követte –, Törökországban, Nikodémiában (Izmitben) a Porta védelme alatt töltötte. Még megérhette a mostohafia, II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc kirobbanását 1703-ban; 1705. szeptember 12-én halt meg.

Evangélikus gyászszertartás a Deák téren

Földi maradványait 1904-ben exhumálták az izmiti örmény temetőben. Hamvai – miként II. Rákóczi Ferencé és társaié is – 1906 őszén érkeztek Orsován keresztül Budapestre, ahol októ- ber 28-án kegyeletes, nagy ünnepséget rendeztek a tiszteletükre. Mivel Thököly Imre evangélikus volt, a Deák téri evangélikus templomban ravatalozták fel. Koporsójánál Scholtz Gusztáv püspök végezte az evangélikus egyház szertartását. „Isten hozott, drága hamvak! Isten hozott, jó nagy urunk, Thököly Imre!” – így kezdte beszédét a püspök. Budapest után Késmárkon is méltó ünnepséget tartottak; Thököly végső nyughelye a város új – a 19. század végén épült – evangélikus templomában van.

Fennmaradt naplói és levelei a török–magyar kapcsolatok történetének értékes forrásai. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 41-42. számában jelent meg, 2017. október 22-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.