Evangélikus Hittudományi Egyetem

Amikor kisgyermek voltam, az akkori gyóni evangélikus lelkész hittanórát tartott az óvodában, ami nagyon megtetszett nekem. Családom egyáltalán nem volt vallásos, előtte templomban sosem jártam, mégis az első hittanfoglalkozás után édesanyám elé álltam, és kijelentettem: „Én evangélikus hittanra fogok járni.”

Általában minden fontos dolog az életemben elsőre sikerül, és szinte mindig zökkenőmentesen megy minden. Nem így történt a teológiával. Például a felvételit majdnem elszúrtam.

„Vágyakkal telve és terveket szőve!” – a Keresztmetszet zenekar egyik dalában hallhatjuk ezeket a sorokat. Sokan így érkezünk a teológiára, így vágunk neki az előttünk álló három-öt-hat évnek. Lelkesedéssel és tanulni akarással, hitben megerősödve, új kapcsolatok építésének reményében.

Másik ország, másik nyelv, másik kultúra – ám most nem magyarok külföldön, hanem külföldiek Magyarországon. Anja Schröder és Sebastian Best a németországi Mainzból, JohannesVäänänen pedig Finnországból, Helsinkiből érkezett hozzánk, hogy egy tanév erejéig az Evangélikus Hittudományi Egyetemen tanuljon teológiát. Bár mindannyian elfoglaltak, egy kávé mellé mégis leültünk beszélgetni.

„Mi motivált arra, hogy jelentkezz az EHE kántorszakára (is)?” – ezt a kérdést az utóbbi időben elég sokszor feltették nekem, mert azért valljuk be őszintén, nem sok kántorrá lenni vágyó felvételizőt látni az alkalmassági vizsgán. Ez pedig elég szomorú, mivel a gyönyörű hangszerek csak arra várnak, hogy minél többen használatba vegyék őket, és szebbnél szebb dallamokat csaljanak elő belőlük.

Az Evangélikus Hittudományi Egyetem nagy előadóterme nem arról híres, hogy túl gyakran táncparkettül szolgálna. Az intézményhez fűződő eddigi kapcsolatom történetét mégis két keringő keretezi.

Az Evangélikus Hittudományi Egyetem a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának felkérésére 2015 júniusában hozta létre a Valláspedagógiai Tanszéket azért, hogy szervezeti formában is kifejezésre juttassa: a valláspedagógia kérdése az elmúlt évek rohamosan változó hitoktatási feltételei ésigényei miatt egyre fontosabb lett egyházunk számára.

Nem mindennapos élmény egy egyetemista számára, ha tanulmányi évei alatt olyan közösségben élhet, ahol otthonosan és biztonságban érezheti magát. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem hallgatói és kollégistái számára egyetemi gyülekezeti közösségünk ezt a megnyugtató tapasztalatot szeretné nyújtani.

A reformáció kezdetének fél évezredes jubileumát váró evangélikusságban éppen az egyházi szolgálatra készülők körében van különösen is nagy jelentősége, hogy az ünneplés mellett a hitbeli és tartalmi megerősödésre is megteremtsük az alkalmat. Hagyományosan eddig is minden évben megemlékeztünk a reformáció ünnepéről és Luther Márton novemberi születésnapjáról, mint ahogyan ma is élő örökség, hogy az egyháztörténeti előadások sorában egy teljes „Luther-félév” is szerepel a tanmenetben.

Mondhatnánk, egyedül ez a lényeges kérdés. Mit tud nyújtani egy egyetem a hallgatóinak olyan időben, amikor rendkívül színes kínálat nyílik meg idehaza és külföldön a továbbtanulni szándékozóknak a felsőoktatás palettáján? Mi az, amit nálunk megtalál egy hallgató? Milyen helyre kerül az, aki ezt az intézményt választja magának az egyetemi évekre?