A kiállítás mintegy harminc művön keresztül nyújt bepillantást az alkotó világá- ba. Egy olyan lélek zugaiba, amely érezhetően a Teremtőtől kapott koordináták között definiálja önmagát. A képek egy részének már a címe (Teremtés, Angyal, Kereszttöredék) is árulkodik arról, hogy Zsolczai Balázstól nem áll távol a szakralitás. Szinte minden alkotást áthat valami a földön túliból, noha a festményeken egytől egyig a „földszínek” dominálnak. Leggyakrabban – ezernyi árnyalatban – az agyag és a homok, a barna és a téglavörös. (A hagyományos festékeken túl Balázs olykor homokot, téglaport is használ munkáihoz.) Minden művében főszerephez jut a fény, a fentről sugárzó világosság. Érezni, hogy Zsolczai Balázsnál a fény nemcsak a színek alapja – ahogyan az iskolában fizikaórán tanulta, vagy ahogyan művésztanárként ő is tanítja diákjainak a kecskeméti Katedra Középiskolában –, hanem sokkal több: a biológiai élet Istentől érkező feltétele és egyúttal az öröklét záloga. Képei így már nemcsak szépek, hanem átlépnek a profán világból a szakrális dimenzióba.

Talán épp ez az, ami a fiatal művészt leginkább megkülönbözteti sok kortársától: művei úgy gondolkodtatnak el, hogy közben érezzük, nála minden a helyén van, minden egy tökéletes egész ré- sze, fragmentuma. Képeivel ő is kérdez, de Pál apostollal együtt tudja, hogy a töredé- kes ismeret egykor „színről színre” (1Kor 13,12) látássá válhat.

A fényt és a megfogalmazott gondolatokat Szegeden kiemeli az ablaktalan kiállítótér világítása. A halogén spotlámpák, a természetes fából készült keretek által vetett árnyékok azt a hatást keltik, mintha egy-egy apró oltárkép előtt állna meg a szemlélő. (Nem lehet véletlen, hogy 2006-ban éppen Oltár című festményéért kapott erkölcsi díjat az alkotó a III. kortárs keresztény ikonográfiai biennálén Kecskeméten.)

Töredékességre utal a tárlat címe, az egyik kép alatt pedig az Etűd megjelölés szerepel. E sorok írója szerint ebben a tekintetben nem helyes a címválasztás, a kiállított alkotások ugyanis tudatos, kiforrott művészre utalnak. Ugyanakkor biztos, hogy – ha a Teremtő engedi – a következő évtizedekben a jelenleginél nagyobb volumenű alkotások, talán igazi oltárképek is kikerülhetnek majd Zsolczai Balázs műterméből, amelyek mellett a most kiállított munkákat valóban „csak” etűdként szerepeltetik majd a kiadványok.

A megnyitóünnepségen Balanyi Károly Ferenczy-díjas grafikus- és zománcművész szintén az alkotások mély szakrális töltetét emelte ki köszöntőjében. Rámutatott, hogy Zsolczai Balázs munkáiban egyszerre van jelen a földi és az örökkévaló, majd II. János Pál pápát idézte, aki szerint a művészek látásmódja egyértelműen isteni ajándék.

Az alkalom bensőségességét jól jelzi, hogy a „hivatalos” műsoron túl két vendég is késztetést érzett dallal, illetőleg verssel köszönteni az alkotót, akit nemcsak családtagjai – köztük felesége és három csodálatos kislánya –, de barátai, tanárai is megtiszteltek jelenlétükkel.

A kiállítás június 9-ig tekinthető meg a szegedi Belvárosi Kamara Galériában (Belvárosi Mozi, Vaszy Viktor tér 3., 2. emelet) naponta 13–21 óra között.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 21. számában jelent meg, 2017. május 28-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.