A reformáció tanításai korán megjelentek Zemplén vármegyében, ahol a protestáns egyháztörténeti hagyomány szerint már Mohács előtt hirdették Luther tanait, amelyek különösen Tokaj-Hegyalján találtak sok követőre. 1526 után a Perényiek (például Sátoraljaújhely, Sárospatak), az ecsedi Báthoryak, a Homonnai Drugethek vagy Serédy Gáspár zempléni és abaúji birtokain az 1540-es évekre fokozatosan meghatározóvá válik a reformáció lutheri irányzata.

Az 1540-es évek végétől megjelent Zemplénben a helvét (kálvini) irányzat is, és ez a kialakuló protestáns felekezetek szempontjából érdekes etnikai-területi átrendeződést eredményezett. A vármegye déli, főként magyarok lakta vidékein az 1560-as évektől a kálvini tanok követői voltak többségben, míg északon, ahol szlovákok és ruszinok éltek többen, inkább a lutheri hitelvek terjedtek el, bár létrejöttek szlovák, sőt viszonylag rövid időre ruszin református gyülekezetek is.

Lutheránusok a református egyházmegyében

Annak ellenére, hogy a 16. század második felében végbement a protestáns felekezetek szétválása, és Felső-Magyarországon az 1610-es évekre kialakultak a protestáns egyházigazgatási egységek (egyházmegyék, egyházkerületek), nem mindenhol váltak külön egyházkormányzatilag az evangélikusok és a reformátusok. Így történt ez a Zempléni Református Egyházmegyében is, amely területileg nem teljesen azonos Zemplén vármegyével.

Ebben az 1560-as évektől helvét hitvallást követő egyházmegyében a 16. század végétől több, Varannó (Vranov nad Topľou, ma Szlovákia) térségében létrejött evangélikus egyházközséget is találunk. A róluk szóló egyházi forrásokat az 1660-as évekig a református egyházkormányzati iratokban lelhetjük fel. De hogyan lehetséges ez, amikor a 16–18. század folyamán sokszor e két felekezet nemcsak a római katolikus egyházzal, de egymással is kemény hitvitákat, küzdelmet folytatott, és korántsem volt minden esetben harmonikus az egymáshoz fűződő viszonyuk?

A Varannó térségében található, zömmel szláv ajkú evangélikus gyülekezetek egyházkormányzatát az 1597. májusi sátoraljaújhelyi zsinattól kezdődően a Zempléni Református Egyházmegye látta el, azzal a kitétellel, hogy a varannói prédikátor a Varannó környéki szláv lelkészek felvigyázója/elöljárója. E tisztséget elsőként a bibliafordító Károli Gáspár veje, Mednensky András viselte, így a Varannó környéki ágostai hitvallású gyülekezetek bizonyos mértékű, elsősorban szertartási és hitvallási kérdésekre kiterjedő autonómiára tettek szert az egyházmegyén belül.

E sajátos egyházkormányzati uniót a térség földesura, a varannó-csicsvai uradalom akkori birtokosa, a református Ecsedi Báthory István országbíró szorgalmazta, aki nem kényszerítette az evangélikusokat a református vallásra való áttérésre, csak annyit tartott fontosnak, hogy szervezetileg legyenek egységesek. (Hasonló unióról tudunk az ungi egyházmegyéhez tartozott, de Zemplén vármegyében fekvő, Homonnától északkeletre található, református igazgatás alatt állt szláv evangélikus gyülekezetek esetében is.)

Elszakadási szándék

A zempléni református–evangélikus egyházkormányzati unió felbomlása a felső-zempléni evangélikusok elszakadási szándékának következtében az 1660-as évek elején következett be. 1662 őszén már azzal bízták meg Mikolai Hegedűs János (1617–1667) varannói református lelkészt, alesperest, hogy ismerje meg az evangélikus („tót”) gyülekezetek szándékát. Ekkor azok még a közös egyházigazgatás fenntartása mellett nyilatkoztak, de feltételezhetjük, hogy valójában már el akartak szakadni a reformátusoktól.

Röviddel ezután, 1663. február 28-án a sárosi evangélikusok arról döntöttek, hogy küldöttséget menesztenek Varannóra Mikolai Hegedűs Jánoshoz, és közlik vele, hogy az igazgatása alatt álló zempléni lutheránus egyházközségek a sárosi evangélikus egyházmegyéhez kívánnak csatlakozni, és mondjon le további igazgatásukról. Mikolai tanácskozott erről Tarczali Pál református esperessel, majd az ő beleegyezésével eleget tett a sárosiak kérésének. Így a sárosi, valamint a zempléni evangélikus gyülekezetek hitvallási alapon 1663 május–júniusában létrehozták immár közös egyházigazgatásukat, és a zempléni evangélikus gyülekezetek vezetésével megbízták ifj. Wislicenus János conseniort (alesperest). A forrásokból kiderül azonban, hogy nem minden zempléni evangélikus egyházközség került a Sáros-Zempléni Evangélikus Egyházmegye fennhatósága alá, mivel a következő évben (1664) az egyházmegye arra kérte a zempléni esperest, hogy adja át a többi evangélikus egyházat is az új egyházszervezeti egységnek.

E folyamatban a 17. században számában és befolyásában is jelentős sárosi evangélikus köznemesség is szerepet játszott. Feltehetően ezzel magyarázható ugyanis, hogy Sáros vármegye többször is megkereste Zemplént, hogy ne gátolják a sárosi és a zempléni evangélikusok egyesülését egy egyházmegyében. E tényről tanúskodik egy 1663. február 21-én Eperjesen kelt levél is, amelyet Sáros vármegye a szomszédos Zemplénnek küldött.

Vármegyék levélváltása

A szóban forgó levélben a sárosiak emlékeztették a zemplénieket, hogy követük, a tekintélyes sárosi evangélikus köznemes, Keczer Menyhért már korábban megkereste őket a zempléni „Augustanus Evangelicus Praedicatoroknak s Templomoknak” a sárosi „Augustana Evangelica Religion” lévő senior (esperes) joghatósága alá adása ügyében. Zemplén vármegye ekkor azt ajánlotta, hogy a sárosiak tárgyaljanak a kérdésről a zempléni református esperessel, és úgy tűnik, közvetítettek is a felek között. (Thomae György sárosi evangélikus esperes levelet kapott Mikolai Hegedűs János varannói magyar prédikátortól, aki arról érdeklődött, hogy ki vállalja el az evangélikus prédikátorok gondviselését, de mivel Thomae csak nem sokkal korábban, 1662 nyarán foglalta el a tisztét, nem tudott erről semmi biztosat írni lelkésztársának.)

A sárosiak levelükben kifejtették azt is: az evangélikusoknak és a reformátusoknak szabadságuk van arra, hogy saját szuperintendensük (püspökük) vezetése alatt álljanak, és egyik sem követel magának előjogot a másik felett. Ráadásul a sárosi reformátusok nem a sárosi evangélikus, hanem a saját református esperesük vezetése alatt állnak, így újabb folyamodványuk által arra kérik Zemplén vármegyét, hogy hagyja a zempléni evangélikus prédikátorokat a sárosi evangélikus esperes joghatósága alá kerülni, vagyis lutheránus egyházkormányzati egységbe tagolódni.

E levél érdekességét az adja, hogy mai szemmel nézve teljesen szokatlan, de a 17. század világától egyáltalán nem idegen jelenségre hívja fel a figyelmet. Egy világi megyei önkormányzat egy egyházi belügynek számító kérdésben foglal állást és jár közben. A kora újkorban a vallási kérdések fontos helyet foglaltak el a vármegyei politikában.

A 17. század az ellenreformáció vagy katolikus megújulás kora, amikor a vármegyék sokat foglalkoztak a különféle egyházi sérelmekkel, panaszokkal, az egyházak üldöztetésével, akár protestáns, akár katolikus oldalon, de nemcsak a sérelmi politizálás, hanem a vármegyék egyháztámogató tevékenysége is ismert a levéltári forrásokból. Ez pedig arra hívja fel az egyháztörténet iránt érdeklődők figyelmét, hogy a kutatások során ne csak az egyházi, de a világi levéltárak irataira is terjedjen ki a figyelmük, mert az ott őrzött dokumentumok is nagy segítséget adhatnak egy-egy történeti korszak egyházi viszonyainak megértésében, sőt sok esetben hiánypótlók is lehetnek.
(A cikkhez felhasznált forrás lelőhelye: Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárának Sátoraljaújhelyi Fióklevéltára, IV. 2001/b. Hist. Tom. III. Fasc. 155. No. 499.)

Sáros vármegye levele a szomszédos Zemplénnek (részlet). „Akaránk újabban Nagyságtokat s kegyelmeteket requirálnunk [megkeresnünk], kérvén szeretettel és bizodalommal ez méltó instantiankat [kérelmünket] látván, kiről Újhelyben ott lévő Atyánkfiai előtt, consenior [alesperes] uramék tettenek is oblatiot [ajánlást], ne neheztelje Nagyságtok s kegyelmetek azon augustana confession lévő praedicatorokat az itt való senior [esperes] jurisdictioja [joghatósága] alá bocsátani, s erről finaliter [végre] kívánatosan magát resolválni [kinyilvánítani]; Mely Nagyságtok, s kegyelmetek jó akaratát mi is minden alkalmatossággal igyekezünk meg hálálni, s szolgálni.”

A szerző a Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára Sátoraljaújhelyi Fióklevéltárának főlevéltárosa.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 9–10. számában jelent meg 2019. március 10-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.