Zászkaliczky Pál először 1965-ben (!) próbálta összekötni a hazai és a trianoni határon túli evangélikus gyülekezeteket. Erdélyből hazahozta az ottani egyházközségek elérhetőségeit, és szétosztotta megbízható lelkészeknek, gyülekezeteknek azzal a kéréssel, hogy vegyék fel velük a kapcsolatot. Később a teológusotthon lelkészeként is folytatta ezt a szent, összekötő munkát. Éveken át szervezőtitkára volt a Magyar Evangélikus Konferenciának (Maek).

Csodaszép napot (amely átmenet volt a forró nyárból a színes-ízes őszbe) töltöttünk együtt szeptember 6-án Ipolyszakálloson. Az ünnepelt végezte az istentiszteleti szolgálatot. Jó volt látni, hallani egy nyolcvanesztendős lelkészt, aki hittel, alázattal, igényesen hirdeti az igét, végzi a liturgiát. Az úrvacsoránál segédkezett Rusznyák Dezső sajógömöri (Gemer) és Hanna Penickova ipolysági (Sahy) lelkész. Több gyülekezetből jöttek a testvérek erre a jó légkörű találkozóra.

Az ebéd átalakult „kis Maekké”, ahogy a szervező Srna Zoltán mondta. Ugyanis az ilyen találkozásokon mindig megbeszéljük a közös szolgálat gondjait és örömeit.

A felügyelő köszöntőjében egy 1948-ból származó meghívót idézett, melyben az akkori esperes hívja a Balassagyarmaton megrendezendő lelkészevangélizációra a felvidékieket: „A meghívás hangsúlyozza a közeledés szükségességet, testvéri kapcsolatok felvételét Isten igéje által.” Ez ma sincs másképpen. A meghívó másik érdekessége, hogy az akkori evangélizáció igehirdetője is Zászkaliczky Pál volt, Pali bácsi édesapja.

Istennek adunk hálát Zászkaliczky Pál testvérünk hűséges szolgálatáért. Adjon az Örökkévaló mennyei erőt, derűt, áldást életére, szeretteire és evangélikusságunkra közel és távol!