Végignevetni a 20. századot

Végignevetni a 20. századot

Share this content.

Szöveg és fotó: Bartha István
Balassagyarmat – Ha ezt Moldova György egyik kisregényében olvasom, azt mondanám, hogy a szerző elvetette a sulykot, és túllendült a fantáziája. Mégis megérte, mert sírva röhögök rajta. Csakhogy itt nem kitalált történeteket hallgattunk, és nem is Hofi Géza támadt fel, hogy veretes orosz akcentussal hideg- és melegháborús sztorikkal szórakoztassa a nagyérdeműt.

Ami engem illet, arra készültem, hogy egy tragikus, ennélfogva szomorú családtörténetbe kapok betekintést. És valóban tragikus, hiszen ha egy hároméves gyerek szeme láttára csavarják hátra apja kezét idegen férfiak, majd dobják fel egy teherautóra, hogy soha többé ne lássák egymást, ez feldolgozhatatlan tragédia. Mégis a továbbiakban iskolakerülésről, fura kalandokról, hétköznapi simlikről volt szó. Több ezer kilométernyi távolságokat áthidaló, váratlan utazásokról, melyek során egy Szovjetunióban született magyar fiú és egy mongol lány az egyetemi tanulmányok folyamán egymásba szeret és családot alapít.

Az élmények felelevenítése közben szinte ott érezhettük magunkat a helyszíneken, így a kanadai légitársaság Jumbo gépén is, amelynek ötszáz férőhelye közül a legtöbb üresen maradt, ám a kilenc légikísérő és a legénység olyan hivatástudattal végezte a feladatát a Moszkva–Toronto közti úton, hogy a hetvennégy éves, eddig szinte csak rosszat megélt asszony azt hihette, a mennyországba került.

Fia, Vladimir pedig ott merte hagyni feleségét és három gyermekét a Szovjetunióban, hogy kétévnyi elszánt küzdelem után újra ölelhessék egymást egy új világban. Sorsa néhány ponton ijesztően hasonlít apjáéhoz. Mindketten harminckilenc évesen váltak meg családjuktól.

Egyikük kényszerrel, másikuk önként. Egyikük végig reménykedett a viszontlátásban, de nem adatott meg neki, hanem csak Szibériából küldött levelei maradtak meg emlékül. Fia, Vladimir humorral és hihetetlen életigenléssel vészelte át a 20. század legborzalmasabb évtizedeit. Amikor azonban arról beszélt, hogy vannak szülők, akiket megfosztottak attól, hogy felneveljék a saját gyerekeiket, akkor mindig könnybe lábadt a szeme és elcsuklott a hangja.

A végén, amikor odamentem hozzá a kötettel, megkérdezte, kinek dedikálja. Mondtam, hogy megtiszteltetésnek venném, ha azt a nevet írná, amelyen a barátaim ismernek és szólítanak. Kissé megütközött, de nem akart megsérteni. Egyházi személyként azonban mindenképp meg akarta adni a tiszteletet. Így lettem „Nagyságos Pisti”.

2018. április 19-én Balassagyarmaton találkozhattak az érdeklődők Vladimir Rott kanadai magyar mérnökkel, akinek A sors ellenében I.  Szenvedésből vigasz című kötetét meg is vásárolhatták. A Guttenberg Pál Népfőiskola, a Magyar Írószövetség és az Orpheusz Kiadó szervezésében megvalósult alkalomnak a Balassagyarmati Evangélikus Egyházközség gyülekezeti terme adott helyet.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!