Evangélikus istentiszteleteken ma Lukács evangéliumának egy – mondjuk így – bátor igéjének alapján hangzik az igehirdetés.

A 14. részben Jézus ezt mondja: ha vendégséget rendezünk, akkor ne azokat hívjuk meg, akik majd ezt viszonozni tudják, hanem szegényeket, nyomorékokat, sántákat és vakokat ültessünk asztalunkhoz, és boldogok leszünk, mert nekik nincs miből viszonozniuk szívességünket. Jézus tanítása feje tetejére állítja a mi emberi logikánkat. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy a modern fogyasztói társadalom gyakorlatiasságával megy csupán szembe, hiszen már az antik bölcsesség is így hangzik: „Do, ut des” – adok, hogy adj.

Ez a szemlélet azt sugallja: a társadalmi kapcsolatokban minden gesztus egyfajta befektetés, ami meg kell hogy térüljön. Az emberi kapcsolatokban mindig az érdek a meghatározó. Nagy kincs a kapcsolati tőke.

Pelikán, a derék gátőr is az „egyszer majd kérünk magától valamit” mondat korántsem barátságos felhangjától kísérve ült Virág elvtárs dúsan terített asztalához. Jézus tanítása ebből az érdek által átszőtt világból akar kivezetni. Ne gazdagokat és előkelőket hívd meg, mondja, akiktől viszonzást várhatsz, hanem a nyomorultakat, a megalázottakat, a társadalom perifériájára szorítottakat. Akik ezt úgysem tudják viszonozni.

Jézus arra tanít, hogy érdek helyett az értékre tekintsünk. Ráadásul úgy, hogy cselekedetünk ne egyszerűen értékkereső, hanem értékteremtő legyen. Nem azért szeretek valakit, mert ő annyira értékes, hanem azzal teszem őt értékessé, mert szeretem."