Vannak szavak, amit csak mi értünk

ketten, te meg én.

Vannak napok, melyek rólunk szólnak,

s a reggel együtt ér.

Vannak álmok, amik köddé válnak

az idő kerekén,

és vannak dalok, amik elszállnak,

mint egy bakelitlevél.

Várni, hogy jöjjön a holnap,

amely

talán

hozza az ébredést,

várni, hogy csillagok útja

csillan –

gyere,

– s a szívem legyen csak tiéd!

Vannak igék, amit csak mi értünk

a jászol szegletén.

Vannak napok, hogy harangok szólnak,

és melegség kísér.

Vannak bűnök, amik elillannak

a kereszt fényinél.

S vannak dalok, melyek csendben szólnak

advent apró mécsinél.

Várni, hogy jöjjön a holnap,

amely

végre

hozza az ébredést,

várni, hogy csillagok fénye

elér –

velem leszel,

– mert a szívem csak tiéd!