Hosszas szervezés után derült ki, hogy február 18–24. között kerül majd sor az utazásra. Szombat hajnalban, két órakor indult a csapat a Liszt Ferenc repülőtérre, hogy megkezdje a csaknem tizenhat órás utat. Az itthoni köd után felemelő élmény volt, amikor gépünk a felhők fölé ért, és végre vakító napsütésben volt részünk. A Helsinkibe való megérkezés után testvériskolánk diákjainak egy csoportjával busszal indultunk tovább Joroinenbe, ahol a cserediákok és szüleik már vártak bennünket. A fárasztó út után mindenkinek jólesett a szeretetteljes fogadtatás és a pihenés.

Vendéglátóink mozgalmas programot szerveztek számunkra. Hétfőn sporttal kezdtük a napot, korcsolyáztunk, és kipróbáltuk a sokunk számára újdonságnak számító sífutást. Ezután az általános iskola és a gimnázium életébe is bepillantást nyerhettünk egy-egy óra erejéig. A nap fénypontja a délutáni-esti közös főzés volt. Mivel Finnország az idén ünnepli függetlenné válásának századik évfordulóját, igazi finn menüt állítottunk össze. A munkából mindenki kivette a részét, aminek eredménye fantasztikus, háromfogásos vacsora lett.

Kedden és szerdán elsősorban a testedzésre helyeződött a hangsúly. Kipróbáltuk, milyen is a jégteke (curling) nevű sport. Tévében sokkal könnyebbnek tűnik a játékosok dolga, de mi sem adtuk fel egykönnyen, és a kétórás „edzés” végére parázs meccseket vívtunk egymással. Ezután a klasszikus finn szaunát vehettük birtokba. Nem maradt el a bátorságpróba sem: magyar és finn diákok egymás után merültek el a gőzből kiszaladgálva a tó jegébe vágott lék vizében. A négyfokos víznél csak a kinti levegő volt hidegebb.

Szerdán sportnapon vettünk részt, illetve sorversenyen, amelyen vegyes csapatokban négy állomáson különböző játékos feladatokat kellett végrehajtanunk. Pechünkre ez volt a hét leghidegebb napja (reggel mínusz tizenegy fokra ébredtünk), de derekasan álltuk a sarat, olykor megmelegedve a rögtönzött tűz körül.

A csütörtök az utolsó napunk volt, amelyet szinte végig az iskolában töltöttünk. Részt vettünk egy angolórán, majd Magyarországról tartottunk előadást az általános iskolásoknak. Ezután történelemóra következett, melynek legérdekesebb része a helyi hadimúzeum meglátogatása volt. A vállalkozást üzemeltető család évtizedek óta gyűjti a háborús emlékeket, a 20. század első feléből rengeteg érdekességet nézhettünk meg. Este aztán hivatalosan is búcsút vettünk egymástól. A finn diákok remek vacsorát szerveztek nekünk, majd mindenki hazatért, hogy összecsomagoljon a másnapi hazautazás előtt.

A pénteki nap ismét hosszúnak bizonyult. Reggel nyolc körül vettünk (esetenként könnyes) búcsút finn barátainktól, hogy Helsinkibe menjünk, majd onnan megérkezzünk a frankfurti reptérre. Miután itt hat óránk volt a következő gépig, úgy döntöttünk, hogy ezt az időt hasznosan töltjük. Bevonatoztunk a belvárosba, és megnéztük a történelmi óvárost, a fontosabb épületeket. Egy órát azért ebédre is szántunk, ami pedig azért volt jó döntés, mert közben besötétedett, így még szebb látvány tárult elénk: a tőzsde és a régi operaház kivilágított épülete. A gépre felszállva azért már mindenkinek az otthoniak jártak a fejében, akiket végül négy órával később magunkhoz is ölelhettünk.

Mindenképpen élménydús és izgalmas hetet töltöttünk el együtt finn barátainkkal; reméljük, hogy hamarosan ismét eljönnek hozzánk, hogy folytathassuk a kapcsolat építgetését. Köszönjük a Vajda Péter Evangélikus Gimnázium, a Szarvasi Vajdás Öregdiákok Baráti Köre, a Vajda Péter Alapítvány és Szarvas Város Önkormányzata segítségét, amelyek mind hozzájárultak a csoport utazásához.