A 90-es évek elején a kezdetet a testvérvárosi találkozások jelentették. Bachát István parókus lelkész és Mauno Ainola lelkész (kirkkoherra) kölcsönös váci, illetve järvenpääi látogatása során megtörtént a hivatalos kapcsolatfelvétel. 1991 májusában aztán egy kisebb létszámú finn csoport járt Vácott és ugyanezen a nyáron, júniusban, váciak és rádiak látogattak Järvenpääbe.

1993-ban Jaakko Harjuvaara lelkész a lelkészváltás ünnepélyére érkezett Vácra. Az új parókus lelkésszel és családjával a mai napig, élő, őszinte, baráti és testvéri közösséget ápol. Bár immáron tíz éve nyugdíjas, ennek ellenére fáradhatatlan építőmunkása a testvérgyülekezeti kapcsolatnak. Mivel az élő kapcsolat elengedhetetlen feltétele a személyes találkozás, kezdeményezte, hogy minden évben legyenek látogatások, páratlan években Vácott és a következő nyáron Järvenpääben.

A jelenlegi lelkész, Vesa Koivisto a fiatal finn lelkésznemzedékhez tartozik. Ő is aktív részese a testvérgyülekezeti kapcsolat építésének. S úgy látszik, kedvét leli találkozásainkban a Isten is!

1993 óta minden évben találkozunk. 25-30 vendég, illetve látogató mozdul meg ilyenkor. A találkozások gyülekezeti, családi és kulturális események. Fontosnak tartjuk a személyes kapcsolatot. Családoknál kapunk szállást, s a látogatás programja is a közösség megélését segíti. A szombat mindig családi nap. A vasárnap a gyülekezeti istentisztelet és találkozás a korábbról megismert ismerősökkel. Ez követik a kirándulások és látnivalók.

Immáron a 26. utazásra kerülhetett sor augusztus 18-23-a között. A házigazda a järvenpääi gyülekezet volt. A Norwegian légitársaság repülőgépe a Sziget fesztiválról hazafelé tartó, fáradt finn fiatalok különféle egészségügyi problémái miatt, egy órás késéssel tudott csak elindulni.

Helsinkibe érkezésünk már a pénteki nap első óráiban történt. Fél órás autóbuszozást követően érkeztünk meg Järvenpääbe. Rövid éjszakai pihenést követően Helsinkibe indultunk. Dóm tér, piac, sziklatemplom, Sibelius emlékmű, Helsinki modern közszaunája a tengerparton, Csend kápolna – ezeket mind megnéztük. A TV-torony étterméből ebéd közben gyönyörködhettünk a körkörös panorámában.

Másnap családi nap következett. Ilyenkor hagyomány szerint a vendéglátóink gondoskodnak programról. Néhányan Tallinban jártunk. A reggeli komppal indultunk, a hajó teljesen tele volt. Egyrészt az időjárásnak köszönhetően, másrészt mert kedvelt járat, harmadrészt az észtek éppen augusztus 20-án ünnepelték a Szovjetunióból kiválásuk 25. évfordulóját. Lélekemelő volt részt venni a tallini Szabadság téren megrendezett ünnepi koncerten. Ezer énekes állt a színpadon, előttük észt népviseletbe öltözött táncosok ropták. A jelenlevő több ezer ember együtt énekelte „Az észt szabadság éneket”.

Vasárnap együtt voltunk az istentiszteleten. Detre János váci parókus prédikált. Érdekes egybeesés volt, hogy nálunk is és Finnországban is ezen a vasárnapon az evangélium az irgalmas samaritánus példázata volt. Élmény volt az úrvacsora-közösség. Az istentisztelet után kávé és sütemény mellett találkozhattunk a régi ismerősökkel és kedves finn barátainkkal. A délutánt a gyülekezet leiriniemi táborában töltöttük a Kerava tó partján. Hétfőn Porkkalában és a környéken kirándultunk A program egy volt orosz katonai temetőben kezdődött és a félsziget csúcson érté véget, ahol festői skandináv táj fogadott. A viperamarást megúsztuk, ugyanis az errefelé gyakori kígyók a hűvös, esős finn időjárás miatt mélyebbre húzódtak a hasadékokban. Nem tudjuk, hogy valóban nagy veszélyben voltunk-e, de vendéglátóink mindenesetre alaposan felhívták a figyelmünket az öltözékre és a zárt lábbelire. Hétfőn este terített asztalok körül épült a testvéri kapcsolat.

Kedden Järvenpää nevezetességeivel ismerkedtünk. Jártunk a város modern gimnáziumában. A gyülekezeti központ „Élővíz kápolnájában” meghallgattuk a rendkívül népszerű déli orgonamuzsikát. Ez egy 15 perces minikoncert. Ebéd után következett Jean Sibelius järvenpääi házának és sírjának, illetve Aleksis Kivi kunyhójának és a Lotta múzeumnak a megtekintése. Innen indultunk a repülőtérre. A Norwegian légitársaság járatával az esti órákban, Isten megőrző segítségével hazaérkeztünk.

Élő kapcsolatot ünnepeltünk és építettünk. Így búcsúztunk: Näkemiin! – Viszontlátásra jövőre, augusztus utolsó vasárnapján Vácott!