A karácsony diós vagy mákos bejgli illata – kinek-kinek melyik – már nem érződik a lakásban. A karácsonyfa kezdetben derűs ágai is már-már elszáradóban, a tűlevelek egy része már a padlón, vagy a szőnyegbe ágyazódva várja a takarítást. Kezdünk visszatérni a hétköznapi teendők, az új naptár használatának megszokásába, amikor ismét ünnep köszönt ránk. Nem, ekkor már nem kell attól tartanunk, hogy a templomban megszokott, állandó helyünket valakik elfoglalják. Attól sem kell félnünk, hogy hatalmas főzések, rokonok látogatása veszi körül a napokat. Ez az ünnep a maga pompájában korántsem annyira ünnepelt, mint amit tartalma hordoz. De mire is készülünk, mit is ünneplünk ekkor?

Epifánia, az Isten Fiának megjelenése, Isten eljötte, a testté lett Ige isteni dicsőségének felragyogása. Azaz arra való emlékezés, hogy Isten Krisztust kinyilatkoztatta a három királynak, azaz a pogányoknak, vagyis minden népnek. Krisztus mindenkihez eljött, még hozzánk is. Megszűnt a különbség. Isten előtt mindenki egyenlő. Úgy, ahogy Pál apostol is írja: „nincs többé zsidó, sem görög, sem szolga, sem szabad, sem férfi, sem nő; mert mindnyájan egy vagytok Krisztus Jézusban.” (Gal 3,28)

Teofánia, azaz a Szentháromság kinyilatkoztatása. Annak ünneplése, amit senki sem, még Keresztelő János sem értett. Jézus megkeresztelkedése, az emberré válás nemcsak testi, de lelki megfogalmazódása. Ennél a misztériumnál találkozunk legtisztábban a Szentháromság képével. Jézus megkeresztelkedésénél jelen van egyszerre az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

Bethfánia, a kánaáni menyegzőre, Jézus első csodájára való emlékezés. Ekkor Jézus a vizet borrá változtatta, mellyel megmutatta dicsőségét, hogy „az Úr hatalma volt ővele.” (Lk 5,17)

E hármas ünnep nem más, mint a kinyilatkoztatás ünnepe. Arra való emlékezés, hogy Krisztus nemcsak eljött, hanem magán hordozta és beteljesítette az Isten üzenetét. Testté válása, élete, csodái, nekünk, mindannyiunknak szólnak. Az isteni fényesség ragyogja be ezt a napot. A templom azonban mintha teljesen üres lenne vízkereszt ünnepén. Pedig „az igazi világosság eljött a világba, amely megvilágosít minden embert.” (Jn 1,9)