Pünkösd az egyház születésének ünnepe, melyen elhangozott Péter pünkösdi prédikációja. Az ünnep ajándéka a megtérés és a közösséghez való tartozás. Ebben a tanévben tizennégyen készültek az első vallomástételre. Nemcsak bibliaismeretet, hanem egyháztanítást, egyháztörténetet is tanultak. S ezek mellett megismerték az énekeket, saját gyülekezetük történetét és életét. Örvendetes, hogy a felkészüléssel párhuzamosan a közösség is épült.

Az ünnepi istentiszteleten mindenki külön-külön igei áldást kapott, s együtt könyörgött a lelkész a nagy ünneplő gyülekezettel a fiatalokért és a Szentlélek munkájáért. Ezt követően a gyónás után részesülhettek az úrvacsorában. Minden evangélikussal együtt vallották, hogy Jézus Krisztus valóságosan jelen van az ő testében és vérében.

Az evangélikusok mernek reménykedni abban, hogy az egyházban beteljesedik a zakariási ígéret: „Ezt mondja a Seregek Ura: Azokban a napokban tízen is megragadnak a mindenféle népek közül egy júdait ruhája szegélyénél fogva, és ezt mondják: Hadd tartsunk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten.” (Zak 8,23)

Jövel, Szentlélek Úr Isten, száll le reánk! Teremts közösséget az egyes ember és a Krisztusban hívők között!