„Az ötödik osztályban harmincnyolcan vagyunk. Mind árvák és félárvák. Mindenkinek nyomja valami fájdalom a lelkét. Mindegyik szeretné feledni a múltat. Minden gyerek meg van törve. Meg van komolyodva. A legtöbb gyerek szülei, rokonai a háború alatt haltak meg. Amint írom ezeket a sorokat, könny fut a szemembe, eszembe jut a múlt” – írta Szauer, azaz Orbán Ottó 1947-ben a Mi Újságunk című, a Fecskefészek ötödik osztályos lakói által szerkesztett lapban. Az akkor tizenegy-tizenkét éves leendő költő is azon gyermekek közé tartozott, akik Sztehlo Gábor evangélikus lelkész egyik otthonában kaptak menedéket. Többek között az ő visszaemlékezéseit is olvashatjuk a Sztehlo-gyerekek voltunk című kötetben, amely a Luther Kiadó gondozásában jelent meg.

A könyvről szóló véleményt a továbbiakban a Magyar Kurír oldalán olvashatják.