Akadtak közöttük úrvacsorai tárgyak, oltárterítők, oltárképek, egyéb berendezések. Sok közülük ma már az Evangélikus Országos Múzeum kincseit gyarapítja. Mindketten célul tűzték ki az egykor még értékekben és életben gazdag közösségek megmaradt lenyomatait, értékeit megőrizni, amit lehet, menteni. Később Krähling János egyetemi építészmérnök-hallgatókkal is visszatért, hogy szinte minden templomot – egyfajta gyakorlófeladatként – legalább a felmérések papírlapjain megőrizzenek. Ezek a felmérések sok esetben szolgáltattak kiindulási alapot templomaink felújításához.

Talán az egyik legnagyobb kérdés egyházmegyénkben ezeknek a templomoknak a sorsa. Ott, ahol már nincsenek közösségek, gyülekezetek, nincs, aki fenntartsa, karbantartsa őket, előbb-utóbb az enyészetéi lesznek. Persze felvetődnek óhajok, kérések, hogy segítsük őket felújítani, megmenteni. És sokszor milliók mennek el, hogy aztán újabb ötven-száz évre állhassanak, megmaradhassanak – üresen. Egyik presbiteri ülésünkön hangzott el egy fiatal presbitertől, hogy miért akarunk költeni szórványban lévő templomra, amikor a helyben élő, erősödő gyülekezetre kellene sokkal több időt és anyagi energiát fordítani. Ez a feszültség nemcsak nálunk adódott, hanem sokfelé egyházunkban.

Mit jelent a templom? Erre a kérdésre már sokan keresték a választ. Megszentelt hely, amelyet istentiszteleti célra használunk. A hely, ahol Istennel találkozhatunk. De meddig marad egy épület templom? Akkor is az, ha már nincs közösség? Látjuk, Európában is sokfelé teszik fel ugyanezeket a kérdéseket. Ha már nincs evangélikus gyülekezeti közösség, adjuk át más felekezetnek? Vagy önkormányzatoknak más célra?

Számomra – mindamellett, hogy tudom és elismerem építészeti, szakrálistér-értéküket – mégis a templom a benne lévő közösséggel, gyülekezettel együtt igazán templom. Amelyik egykor felépítette (sokszor nagy áldozatot hozva), most pedig igyekszik fenntartani. Fontosabb az élő kövek gyönyörű háza, mint a téglákban kifejezett isteni és emberi gondolat bármilyen míves szépsége. Ezért kezdtük el – részben újra – az egyházmegye „templomát” is építeni, amikor tavaly ősszel és idén áprilisban egyházmegyei családi napon gyűltünk össze Bonyhádon, hogy megerősítsük, tovább szépítsük Istennek ezt a szent épületét.

A legfontosabbal kezdtük: a gyülekezetek legkisebb közösségét tettük meg témánknak. Körbejártuk azt, hogyan kezdhetjük megújítani ennek a hatalmas építménynek a legkisebb oltárát, szegletét, oldalhajóját, amely nem más, mint a család. Ebből a kis közösségből indulhat ki, hogy azután családok összefogásából, a Szentlélek munkája által teljesedjen ki az élő templom, vagyis a gyülekezet.

És ez összefüggésben van azzal is, hogy vajon akar-e, tud-e élni ez a közösség. Igen, felelősséggel jár, érte tenni, időnket, anyagi erőnket áldozni kell és lehet. De csakis így lesz alkalom, tér és idő arra, hogy Isten megajándékozzon igéjével, szeretetével. Isten ezen ajándékai ott vannak a világban, azokat mindig és mindenhol adja. De mennyivel jobb, ha mi magunk megyünk a forráshoz, ahol hangzik, szól az ige, ahol közösségben élhetjük meg Krisztus jelenlétét akár az úrvacsorában, de egy közös éneklésben is!

Pontosan ezért lehet újragondolni közösségeink működését, akár anyagi, akár jogi-szervezeti oldalról is: jól működik-e, valóban építi, segíti-e ennek a gyönyörű, élő épületnek a szebbé, erősebbé tételét? Ezért kell újragondolnunk sok gyülekezetben az anyagi felelősségvállalásunkat is (egyházfenntartást, adományokat). Kell-e, szükségünk van-e lelkészre, templomépületre, amelyet fenn kell tartani?

Ezeket a kérdéseket minden közösségnek, gyülekezetnek magának kell megválaszolnia. Az élethez szükséges javak, ajándékok rendelkezésre állnak. Isten szeretete, Krisztus életet adó kegyelme a miénk. Mint alapkőből, belőle építkezhetünk. És építkezésünkhöz tőle erőt meríthetünk. Adja Isten, hogy minél több helyen erősödjön meg ez a megszentelt munka! 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 21–22. számában jelent meg 2019. június 2-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.