Hetven évvel ezelőtt azonban egy másfajta, fortélyos félelem uralkodott el, és ebben a fagyos légkörben a kommunista hatalom – néhány kivételtől eltekintve – egy tollvonással megszüntette az egyházi iskolákat. 1948 júniusában Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter jelentette be az államosítást és a „klerikális reakció” elleni harcot. Beszédét ezekkel a szavakkal zárta: „Ha ellenállásba ütközünk, ha lelki terrorral és félrevezető izgatással próbálják megtéveszteni népünket, harcot kezdenek a magyar demokrácia és az ifjúság alapvető érdekei, jogai ellen, akkor természetesen azt is tapasztalni fogják, hogy a demokráciának nemcsak türelme, hanem eltökéltsége is van.” 

Ezek a fenyegető szavak nem hagytak kétséget afelől, mire számíthatnak az egyházak. Ordass Lajos evangélikus püspök azon kevesek közé tartozott, akik szembe mertek szállni a mindent maga alá gyűrő hatalommal. Dacolva a fenyegetéssel felemelte szavát az iskolák államosítása ellen. A végsőkig küzdött a teljességgel egyenlőtlen harcban. A legnagyobb szenvedést nem az immár nyílt terrorral való fenyegetés, hanem saját egyháza némely vezetőjének őt és főként Krisztus ügyét cserben hagyó ingatagsága jelentette számára. Voltak, akik behódoló nyilatkozat aláírására akarták rávenni, de Ordass ellenállt. 

Meg is lett ennek a következménye: 1948 szeptember elején az evangélikus püspököt letartóztatták. Jellemzi a hatalom aljasságát, hogy – teljesen alaptalanul – valutaüzérség címén fogták perbe, ezzel nemcsak a világi közvélemény, hanem saját egyháza előtt is meg akarták alázni. Mai szóval úgy mondanánk, hogy karaktergyilkosságot követtek el ellene. Működésbe lépett a gátlástalan médiagépezet, a kor vicclapjában ezt a mondatot tették a cellában ülő püspök gúnyrajza alá: „Belopta magát a hívők szívébe.”

Jegyzetem elején idéztem a bibliai mondatot: „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy szívhez jussunk.” Ordass Lajos evangélikus püspök hetven évvel ezelőtt a Markó utcai ügyészség zárkájában mást is kellett hogy számoljon. Önéletrajzában így ír: „Az első éjszaka kellemetlen meglepetéssel szolgált. Poloskák tömege rohamozott meg. Magamon is jónéhányat összenyomtam. Az ágyam melletti falrészen pedig – a börtönudvar ívlámpáinak bevetődő fénye mellett – 134 poloskát nyomtam szét, amint azt másnapra ébredve meg is számoltam a falon.” Ezt követően jöttek persze az igazi próbatételek.

Ez a hetven évvel ezelőtti múlt. Embereket megalázhattak, de a szent ügyet nem tiporhatták el. Isten kegyelméből újraindulhatott számos egyházi iskola. Amikor talán éppen ma tanévnyitóra készülünk, akkor gondoljunk a hitvallókra, és mondjuk újra együtt a zsoltárossal: „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.” És „a bölcsesség kezdete az Úr félelme.”

A jegyzet elhangzott a Kossuth Rádió Vasárnapi újság Lélektől lélekig című műsorában, 2018. szeptember 2-án.