A civilizált emberiség nyolc halálos bűne címmel tartott Konrad Lorenz az osztrák rádióban egy előadás sorozatot, amelyet később írott formában is megjelentetett. A profetikus mű megállapításai ma már tapasztalt valóságok. Hogyan pusztítja az ember saját magát, környezetét. Csak az ember képes tudását maga ellen fordítani. Ezt írja:

„Az emberiség tudása, amit az őt körülvevő természetből aknáz ki, a technológia fejlődése, vegyi és orvostudomány – minden, ami arra irányul, hogy az életét jobbá, kényelmesebbé tegye – megdöbbentően paradox módon saját elpusztítására irányul. Olyan veszély fenyegeti, ami az élő szervezeteknél meglehetősen szokatlan, nevezetesen az, hogy saját életére tör, az apokaliptikus folyamat során veszendőbe mennek legkiválóbb, legnemesebb tulajdonságai, képességei, pont azok, amelyeket különösen emberinek tartunk és nagyra értékelünk. Mi, akik sűrűn lakott, fejlett országokban vagy nagyvárosokban élünk, észre sem vesszük, hogy a szívélyes, meleg emberszeretet ritka, mint a fehér holló.”

Mi van akkor, ha a tudásunk, az Istenről való igaz tudásunk, emberi természetünk miatt kárunkra lesz? Azaz, elhitetjük magunkkal, hogy nekünk mindent szabad, mi büntetlenül pusztíthatjuk nem csak a természetet, hanem a Krisztusba, a keresztyénségbe vetett bizalmat is! Mert mi nem halhatunk ki, mint egyes állatfajok!