A Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületének püspöki hivatala első ízben szervezett a kerülettel közös programot a Budagyöngyénél található reprezentatív központjában. A Hegyvidék díszpolgárait bemutató beszélgetéssorozat nyitó alkalmának résztvevőit Pokorni Zoltán polgármester köszöntette, aki elmondta: támogatandónak tartja a püspökségnek azt a törekvését, hogy a közösségi programok szervezésére kiválóan alkalmas épületüket megnyissák a hegyvidékiek előtt és a gyülekezetüket jobban bekapcsolják a kerület kulturális életébe.

Fabiny Tamás, az északi evangélikus egyházkerület püspöke rövid áttekintést adott a kerülettel közösen elindított új programsorozat helyszínének történetéről. Felidézte, hogy az 1917-ben készült, eredetileg vigalmi célokat szolgáló, a világháború idején azonban komolyan megsérült épületet Ordass Lajos püspök vásárolta meg 1948-ban, hogy egy kórházat alakítsanak ki benne. Ez a terv az államosítás miatt nem válthatott valóra: az elvett épületben rendezték be Vorosilov marsall rezidenciáját, később NÉKOSZ-kollégium működött itt. A főépület tulajdonosi jogú kezelője a Mecseki Ércbányászati Vállalat volt a rendszerváltásig, ezt követően kapta vissza az egyház az ingatlant.

A bevezető gondolatok után Fabiny Tamás püspök és Illisz László, az Evangélikus Információs Szolgálat vezetője, a kerület díszpolgárát, Nagy Tímeát kérdezte életéről, sportpályafutásáról. A kétszeres olimpiai bajnok párbajtőrvívó elmesélte: tízévesen beleszeretett egy fiúba, aki a Vasasban vívott, ezért ő is elkezdte a vívást. A fiú hamar abbahagyta a sportot, ő viszont folytatta, annak ellenére, hogy az edzői sokáig nem láttak benne fantáziát, nem küldték versenyekre. Néhány év után azonban megtáltosodott és felfigyeltek rá.

„Meg akartam mutatni, hogy én is vagyok valaki. Rájöttem, hogy ha többet edzek a többieknél, akkor jobb leszek” – magyarázta Nagy Tímea. Szerinte saját példája igazolja, hogy mindenkiből lehet kiváló sportoló: a magasságán kívül semmi olyan adottsága nem volt, ami másokhoz képest előnyt jelentett volna. Sőt, „lajhárnak” hívták lassúsága miatt, ám sokat edzett annak érdekében, hogy pontosak legyenek a találatai, így ha helyzetbe került, ritkán hibázott.

A kerület díszpolgára első nagy sikerének az 1992-es havannai világbajnokságon, a párbajtőrcsapatban elért aranyérmét tartja. Ezt követően megnyert szinte minden versenyt, az 1996-os atlantai olimpián azonban „kapott az élettől egy nagy pofont”: addigi győzelmei után úgy érezte, hogy az olimpiai bajnoki cím is könnyen összejön, de csak ötödik lett. Padlóra került, a vereség annyira megviselte, hogy azt fontolgatta: végleg abbahagyja a vívást. Ebben az évben államvizsgázott logopédia szakon, és ezzel a végzettségével el is kezdett dolgozni egy óvodában.

Edzője bíztatására azonban visszatért az élsportba. 1998-ban gyermekvállalás miatt kihagyott versenyeket, de Csenge születése után fél évvel már ismét bajnokságokon indult. Kislánya, amikor csak lehetett, mellette volt – Csengét az edzőtáborokba is magával vitte, két edzés között vele töltötte az időt. A 2000-es sydneyi olimpiára zökkenőmentesen kijutott, ahonnan egyéni párbajtőrben elhozta az aranyat.

„Az atlantai pofon után már helyén tudtam kezelni a sydneyi dicsőséget, a földön tudtam maradni” – értékelte Nagy Tímea az olimpiai bajnoki cím utáni időszakot. 2002-ben megszületett Luca, így már kétgyermekes édesanyaként készült az athéni olimpiára. Athént – szemben Sydneyvel – már jutalomjátéknak fogta fel, és nem magának szeretett volna aranyérmet szerezni, hanem hazánknak. Sikerült is, és ismét egy ország ünnepelt vele együtt.

Athén után harmadik gyermeke, Csanád is megszületett. Gyermekei ma már 18, 14 és 11 évesek, jelenleg mindannyian aktívan vízilabdáznak. Az elmúlt években nagyon sok időt töltött velük az edzéseken, s egy idő után ő is a medence mellett maradt: felkérték a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda létesítményvezetőjének. A vívást azonban nem iktatta ki teljesen az életéből, nyaranta az Erzsébet-táborokban tart edzéseket kisgyermekeknek.

A beszélgetést Fabiny Tamás püspöknek bibliai idézetei és kommentárjai keretezték. Az alkalomhoz illően idézte és aktualizálta Pál apostol gondolatait: „Nem tudjátok-e, hogy akik a versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtagadó: azok azért, hogy hervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és szolgálatra alkalmassá teszem a testemet, hogy míg másoknak prédikálok, magam olyanná ne legyek, mint aki alkalmatlan a küzdelemre” (1 Kor 9,24-27).
Talán ennek a bibliai megalapozásnak is volt köszönhető, hogy beszélgetőtársak egészen mély lelki, hitbeli és személyes kérdéseket is érintettek. Ezt az őszinteséget különösen is értékelték a jelenlevők.