„Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére és kövessétek hitüket.” (Zsid 13,7) Majd a nevek és a szolgálati évek alatt, összegzésképpen ez olvasható: „Egyedül Istené a dicsőség”.

Valóban egyedül az Istené a dicsőség, hogy a 236 éve felszentelt templomban folyamatosan szólt és jelenleg is szól az ige, hallható az Isten kegyelmére figyelmeztető és a megtérésre hívó evangélium. A szügyi templom falán elhelyezett emléktáblán 1650-től az emlékévig huszonkét név olvasható.

Szabó András esperes az emléktábla felszentelése előtt megemlékezett a gyülekezet múltjáról, különleges eseményekben és megpróbáltatásokban gazdag történetéről. Ószövetségi események sokaságát felsorakoztatva rámutatott, hogy milyen nagy jelentősége van az emlékköveknek, általában az emlékezésnek, és a teljes életen keresztül hűségesen szolgáló életnek. A liturgiában Torzsa Tamás helyi gyülekezeti lelkész szolgált.

Fogadd el hála énekem… Emlékezzél meg az Úr jóságáról… – zengett az énekkari szolgálat, melyet Záborszky Csaba, Kazinczy-érmes előadóművész,  bizonyságtevő versekkel gazdagított.

Az ünnepi istentiszteletet közgyűlés követte, melyen az egyházközségben szolgált lelkészek és családtagok köszöntései, a szolgálati évekre való visszaemlékezések hangzottak el. A nagy létszámban megjelent lelkészcsaládok képviselői - a Fábri család, a Záborszky család és a Blatniczky família - könnyes és meghatódott hangon szóltak a szolgálati évek örömeiről, a gyermekkor és a családi élet kedves és felejthetetlen eseményeiről. „Nekünk otthonunk a gyülekezet, mi mindig hazajövünk ide, Szügybe" - hangzott el újra és újra a szívből jövő vallomás.

A Művelődési Házban megtartott szeretetvendégségen, a megterített asztalok mellett folytatódott a visszaemlékezés, majd a gyülekezeti házban megtekinthető volt a gyülekezettörténeti kiállítás. Isten áldása volt az alkalmon.