– Hogyan tekint vissza az elmúlt hat évre, és a tapasztalatok alapján hogyan tervezi a következő felügyelői ciklust?

– Egyházunkban ez a társszolgálat, hogy a lelkész mellett ott áll egy világi segítő is, feltételez egyfajta bizalmi viszonyt. Ez azért fontos, mert gyakran ismeretlenül, de legalábbis a közös munka tapasztalata nélkül kerülnek egymás mellé emberek. Mi Szemerei püspök úrral gyerekkorunk óta ismertük egymást, de nem szolgáltunk még együtt, így bizonyos értelemben vakrepülés volt számunkra is a közös munka. A szolgálatom folytatásához két dolgot vettem alapul. Az egyik, hogy ő mit gondol az elmúlt hat év közös munkájáról, támogatja-e. Őszinte öröm volt számomra, hogy már a jelölési folyamat előtt erről szót tudtunk váltani, és ő is bátorított, hogy ha jelölést kapok, akkor fogadjam el. A másik fontos alap a gyülekezetektől és az egyházmegyéktől jövő ajánlás. Tudomásom szerint mind a hat dunántúli egyházmegye ajánlását megkaptam. Ha úgy tetszik, ez az elmúlt hat év munkájának elismerése, de igen komoly felelősségnek is tartom.

– Mit tart a következő hat évben a legfontosabb feladatnak az egyházban?

– Az egyik legfontosabb a gyülekezetek fogyásának megállítása. Az elmúlt időszakban a statisztikákban, népmozgalmi adatokban minden téren öt–tíz százalék között van a mínusz az evangélikus egyházban. Egy kis csalódás van bennem most az adatokat elnézve, mert a reformációi emlékév egyfajta pezsdülést hozott. Azt láthattuk, tapasztalhattuk egyházi vezetőként, hogy amerre járunk, mindenhol ünnepségek, tartalmas rendezvények, konferenciák vannak. Nemcsak protokolláris eseményeket tartottak a gyülekezetek, hanem sorozatok, különböző rendszeres alkalmak is indultak. Ennek ellenére nem tudtuk megállítani a fogyást. Ezen is látszik, hogy kitartó gyülekezeti munkára, nem csak akciókra, kampányokra van szükség. A lelkészi szolgálat megerősítése és presztízsének visszaállítása mellett elkerülhetetlen, hogy civil szolgálókat állítsunk a lelkészek mellé. Nehéz elviselni azt a fajta terhet, amelyet a megnövekedett számú hittanórákkal a hitoktatás, valamint a gyülekezetvezetés mellett az adminisztrációs pluszfeladatok jelentenek.

– Az említett feladatokban számít a presbiterek segítségére?

– Igen, a presbitereknek kell helyben kitalálniuk, hogy az adott gyülekezetben mire van szükség. Az új presbitériumoknak elsőként mindig mérleget kell vonniuk, hogy lássák, hogyan is áll a vezetésükre bízott közösség, és onnan tudjanak tovább tervezni.

– Milyen a jó presbiter, a jó felügyelő? Melyek azok az alaptulajdonságok, amelyek mindenképpen szükségesek ebben a szolgálatban?

– Mindenképpen olyanok közül kell, hogy kikerüljenek ezek az emberek, akik a szószék alatt élnek. A jó presbiter vagy felügyelő nem kívülről jött, vagy nemcsak patrónus, hanem olyan ember, aki aktív hitéletet élő tagja a gyülekezetnek. Alapvetően az a legfontosabb, hogy a gyülekezetben és Isten igéjéből élő ember legyen.

– Mit üzenne azoknak a most először megválasztott presbitereknek, akik még csak nemrég tagjai az evangélikus egyháznak?

– Ha úgy kerültek egy gyülekezetbe, hogy nyitottan, szeretettel fogadták őket, akkor azt kívánom, hogy legyenek ők is olyan nyitottak mindenki felé, mint ahogyan őket fogadta a közösség. A másik: legyen idejük és igényük arra, hogy képezzék magukat. Azt gondolom, egy választás, egy közösségi megbízás mindenképpen elismerést, bizalmat is kifejez. Azonban felhívás is arra, hogy az adott embert kiemelte a közösség maga közül, olyan felelősséggel ruházta fel, amely kell, hogy inspirálja: járjon utána pontosan, mi is az ő feladata, felelőssége. Ezt most már presbiterképzéseken, külön erre szervezett alkalmakon is megteheti, és reménység szerint az Evangélikus Hittudományi Egyetemen is lesz valamilyen „laikusképzés” a nem túl távoli jövőben. Azt kívánom, hogy álljanak be imádságos hittel a szolgálatba, és ne féljenek folyamatosan a Mesterre figyelve tanulni, képezni magukat.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 13–14. számában jelent meg 2018. április 8-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.