Sziget, ahol megpihen a lélek – Látogatás a győri Insula Lutheranán

Sziget, ahol megpihen a lélek – Látogatás a győri Insula Lutheranán

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Stifner-Kőháti Dorottya, fotó: Magyari Márton
Az Európában egyedülálló Rába-parti épületegyüttes igazi ékköve a városnak. A főbejárat előtt zászló hirdeti: ez az evangélikusság ősi székhelye. A Petőfi tér, a Rát Mátyás tér és a Péterfy Sándor utca által körbezárt szigeten, az Insula Lutheranán vagyunk. Az udvaron gyerekzsivaj: az iskolából a szünetben kirajzó kisdiákok önfeledten szaladgálnak az 1785-ben épült Öregtemplom előtt. Az Isten házának a türelmi rendelet okán nincs utcai bejárata, ezért is e meghitt egység – az evangélikus óvoda, általános iskola, gimnázium, kollégium, lelkészi hivatal, levéltár, szeretetház és a szolgálati lakások összessége – szimbólumnak sem utolsó.

Csorba János igazgató lelkész invitál be a hatalmas felújításon átesett pompás épületbe, s már bele is kezd a történetbe. „Kétszázharminchat év egyházi és világi történelme sűrűsödik e falak között, de maga az evangélikus hit még mélyebben gyökerezik Győrben. A »népek országútján« fekvő városba az elsők között érkezett el a lutheri reformáció híre, s azonnal beszédtéma lett. A lutheri iratok olvasása sem jelentett gondot az itt élő német polgároknak. A győri várkapitányok hamar lelkes hívei lettek a reformátori tanoknak. Joachim Magdeburg német prédikátor 1564–1570 közötti szolgálatának idején erősödött meg a győri lutheránus közösség a hitben.” Azóta félszáz lelkész, szuperintendens és püspök gondozta e speciális egyházközséget, amely sok szórván ­ nyal, több körzettel bír. Győr evangélikus püspöki székhely volt 1928-tól 1952-ig, majd – a történelem viharai miatti néhány évtizedes szünet után – 2000-től ismét. Először Ittzés János püspököt iktatták be hivatalába, az ő nyugdíjazása óta Szemerei János gondozza a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerületet győri székhelyéről. Érdemes végigfutni a lelkészek névsorán, a teljesség igénye nélkül: Torkos András, Ráth Mátyás, Haubner Máté, Túróczy Zoltán, Kapi Béla, Szabó József, Ittzés Mihály, Tekus Ottó, Ittzés Gábor, de Huszár Gál is sokszor megfordult itt.

Egy gyülekezet két körzetben

Milyen 2020-ban e nagy múltú közösség élete? – kérdezzük Csorba Jánost. „Az egyházközség a második világháborúig egy körzet volt. Amikor templomtornyot akartak építeni, kiderült: annyi pénzből egy másik templomra is futja. Így épült meg a nádorvárosi templom, s lettünk egy gyülekezet két körzetben.” Érdekesség, hogy a területileg kiterjedt városban mára a Nádorváros is a belvároshoz közeli lett, s a Rába-parti Öregtemplom szorult kijjebb. Ötezer lélek tartozik a két körzethez, ezernégyszáz körüli az egyházfenntartói járulékot fizetők száma. Gyülekezeti hírlevelük, a Forrás pedig kétezer-ötszáz címre megy ki. A szerteágazó munkát négy parókus lelkész látja el. „Tradíció, hogy vasárnaponként mindkét templomban fél kilenckor és tízkor is van istentisztelet. Ez egy vasárnap délelőtt csak Győrben négy alkalom! Mindnek megvan a maga »közönsége«, kérik mindig: lelkész úr, csak a fél kilencest/a tízest meg ne szüntessék! Emellett Szabadhegyen délután négykor, a hónap első vasárnapján Bácsán, valamint Győrszentivánon és havonta kétszer Gönyűn is van istentisztelet” – részletezi a lelkész.

A hagyományos istentisztelet mellett minden héten más-más réteget is megszólítanak a lelkészek: Nádorvárosban családoknak, gimnazistáknak, az Öregtemplomban pedig alsó, illetve felső tagozatos iskolásoknak van korukhoz igazított igehirdetési szolgálat. Ez működik: a gyerekek Luther-rózsás pecsétet is kapnak a füzetükbe. „Győrben van kórház-, börtön- és egyetemi lelkészség is, az említéseknek megfelelő sorrendben: Takács Eszter, Jánosa Attila és Bogdányi Mária gondozza ezeket, de mindegyik országos egyházi, illetve állami finanszírozásból működik, ebből a szempontból függetlenek a gyülekezettől – folytatja a felsorolást Csorba János. – Szórványunk Börcs, Öttevény, Abda, Ikrény, Győrszentiván. Győrújfalun missziói lelkészség alakult a Szigetközben élőknek, Gönyűn a reformátusokkal közös a templomunk. Az öttevényi szórványba pedig hamarosan együtt indulunk.”

Családokban gondolkodnak

A sokirányú munka eredménye érezhető a gyülekezet életében, számos család kerül a látótérbe. Némelyek a munkalehetőségek miatt érkeznek Győrbe, és kapcsolódnak be a közösség tevékenységébe. A gyülekezet összetétele vegyes, talán picit az értelmiség felé tolódik, de nincs szignifikáns réteg. „Az ipar vonzza a munkaerőt, köztük sok evangélikust is: mérnököt csakúgy, mint gyártósoron dolgozót” – magyarázza a lelkész. Az Insula Lutherana háromtól tizennyolc éves korig veszi körbe védelmezőn az új generációt. „Erre építkezni lehet. Óvodánk jó hírű, öt csoport mellett is nagy a túljelentkezés. Családokban gondolkodunk: szervezünk szülői beszélgetőkört, férfikört, bibliakört. Utóbbi, érdekes, jobban működik Nádorvárosban, ott húsz-harminc fő vesz részt rajta” – tudjuk meg Csorba Jánostól. A gyerekek – akiknek a zsibongása most is behallatszik – életének szerves része a templom: természetes, hogy pici koruktól egy térben vannak az Isten házával. Szünetben itt levegőznek, szaladgálnak. „Ennek szimbolikája van: a templom, Isten igéje áll az Insula Lutherana középpontjában” – hangsúlyozza az igazgató lelkész.

Befogadó közösség

„Áhítatokat tartunk minden korosztálynak. Burokban élnek itt: elsősorban lelkileg, de amióta bezárult a kerítés a Rába-part felől, fizikálisan is. Érettségi után kilépve az életbe sokan mondják is: nehéz a váltás. Nálunk nemcsak tudást, de szellemi-lelki támaszt is kaptak. Az igazi szárnypróbálgatás ezután jön” – mondja meghatottan Csorba János.

A konfirmandusok az iskolából kerülnek ki, három csoportban közel negyven fő az Öregtemplomba, tíz-tizenöt Nádorvárosba. A kisebb csoport előnye, hogy a lelkész jobban tud foglalkozni a gyerekekkel. A keresztelések az országos átlag felettiek, itt az óvoda-iskola vonzása is tetten érhető. Erre lehetőségként tekintenek a lelkészek, befogadó közösségként ismerik a győri evangélikusokat.

Húsz év óta ismét része identitásuknak, hogy a város püspöki székhely. „Mostanra megszokták, természetes a híveknek – summázza a lelkész. – Szemerei János püspök amellett, hogy az egyházkerület területén sokfelé szolgál, havi rendszerességgel igyekszik egy-két istentiszteleti szolgálatot vállalni a gyülekezetben. Mészáros Tamás kerületi felügyelő pedig több ciklus óta tölti be ezt a tisztséget, van rálátása a folyamatokra, ismer mindenkit. A hosszú távú célkitűzéseknél ez ideális: olyan szemléletet tud képviselni, amit a közösség alakított ki.”

Méltó környezetben

A reformáció emlékévére készülve, 2013-ban ötmilliárd forintot adott a kormány az Insula Lutherana teljes körű felújítására és bővítésére. „Nehéz szavakkal leírni, milyen hálásak vagyunk a megújulásért! Méltó környezetben és technikai feltételek mellett szolgálhatunk. Sokakat vonz ez: alulról jövő kezdeményezés gyanánt ötórai teát, kötetlen beszélgetéses együttléteket javasolnak a hívek. Győr kulturális központ: színház, koncertek, könyvszalon, egyetemi élet… Óriási szervezőkészséget igényel megmozgatni az embereket.”

A szeretetszolgálat is része annak, amivel a közösség kiviszi hitéletét a zárt falak közül. Az 1885-ben alapított szegény- és árvaintézet – ma Evangélikus Szeretetház – száz főnek biztosít bentlakásos ellátást dr. Szilvásyné Peregi Eszter szakmai, valamint Vancsai József lelkész spirituális vezetésével. Házi segítségnyújtást és szociális étkeztetést is működtetnek: a dolgozóknak nagy szükségük van lelki erősítésre.

A kapcsolattartás egyik csatornája – a Forrás újság mellett – a gyülekezet honlapja. Képviselő-testület hangolja össze az intézményekhez kötődő alapítványok munkáját, ez segítség mind a lelkésznek, mind a presbitériumnak. Sok fiatalt vonnak be a testületi munkába, reménység szerint belőlük lesznek majd a jövő presbiterei. Az úrvacsora éve Győrben is kiemelt hangsúlyt kap. „Korábban egyben volt az istentisztelettel az úrvacsora, majd különvált. Másfél éve újra szerves része. Egyre kevesebben mennek el áldás nélkül. Ehhez sorozatokat, tanító alkalmakat tartottunk. Reméljük, ennek a szentségnek a mély megértéséhez is közelebb kerülünk idén” – bizakodik a lelkész.

A nyugati országrész sajátossága, hogy sokan – mindent feladva – ide jönnek a jobb élet, a jó állás reményében. Vagy tovább, Ausztriába. S néha nincs munka, de visszaút sincs. „Lelkigondozói beszélgetés szintjén gyakran találkozom ilyen esetekkel. De – mutat rá a Csorba János – a jómódban élés még hamarabb gyengíti meg az istenkapcsolatot. A jólét könnyen természetessé válik, az ember egyre kevésbé gondol az Istenre, ezeket a családokat megszólítani sem olyan egyszerű. Ha már gond van, akkor találnak ránk maguktól, s akkor igyekszünk irányba fordítani ezeket az embereket” – vonja le a tanulságot.

Egy Isten van

Győrből az ökumenikus imahét egyik alkalmára sietünk az öttevényi leánygyülekezetbe. „Pici közösség, próbálnak lépést tartani a világgal. Van bennük erő, elszánás – meséli az autóban Csorba János, aki Takács Eszter után vette át a gondozásukat. – Szerveztünk kürtőskalácssütést, adventi koncertet, igyekszünk összetartani.”

Fél öt után már gyülekeznek is a hívek a szép kis templomban. Dermesztő hideg kint, bent konvektor teszi barátságosabbá a hőmérsékletet. Ma Winkler Zsolt római katolikus plébános hirdeti az igét, de az alkalmon Pálfy Zsuzsanna győri református lelkésznő is részt vesz. A hívek között többen keresztet vetnek: ők katolikus testvéreink. Öt órára nem marad üres hely a padokban, a hátra kitett székeken is ülnek, minden éneklapnak akad gazdája.

Németh Józsefné, Gabi is az alkalomra jött, és készségesen mesél: „Csornán születtem, 1960 óta vagyok öttevényi lakos. Édesapám vasúton dolgozott, itt volt érdemes házat venniük. A faluban nyolcvan-száz evangélikus van. A templomba járók száma persze kevesebb. Van gyerekfoglalkozás, bibliaóra, kéthetenként istentisztelet. Tizenöt-húsz fiatalunk van.” A presbiter számára evangélikus hite erős támaszték, ebben nevelkedett, nem is lehetne más. Mint mondja: „Sokan járnak be Győrbe is a templomba vasárnap, elvisszük egymást autóval. A katolikusokkal is jó a kapcsolatunk – folytatja. – Régen nemigen mentünk be egymás templomába, de egy Isten van, nincs külön evangélikus vagy katolikus.” És hogy mit kérne Németh Józsefné az Úristentől az öttevényi evangélikusok számára? „Egészséget, mert ha az van, akkor minden van. S hogy mindenki jöjjön el a templomba, és érezze át ennek örömét, hogy itt milyen jó. Én minden este hálát adok az Istennek, hogy erőt ad, hogy dolgozni tudok és tenni a gyerekeimért.”

Mire kilépünk az öttevényi templomból, lement a nap. Az este szeretetvendégséggel folytatódik majd, hiszen olyan jó még együtt maradni, az Istentől kapott szeretetteljes örömmel a szívekben.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 7–8. számában jelent meg 2020. március 1-jén.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!