– A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium, Kollégium, Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola diákja voltál. Miért választottad ezt az iskolát?

– Jó híre volt a giminek. Különösen a matek tagozatnak. Érdekelt a matek, de egy ideje már tudtam, hogy színész szeretnék lenni, és úgy terveztem, hogy művészeti középiskolában tanulok tovább. Meggyőztek, hogy próbáljam meg ide a felvételit, és – mivel hatosztályos képzésre jelentkeztem – két év után, ha még mindig akarom, elmehetek máshová. Végül ott maradtam. Akkor nem tett volna jót egy közegváltás. Minden kapaszkodót elvesztettem volna: barátokat, tanárokat. Tehát maradtam. A színházat azonban nem vertem ki a fejemből.

– Milyen keresztény értékeket, útravalót kaptál ettől az intézménytől?

– Például lehetőséget a világ megismerésére. Lehetőséget, hogy kíváncsi legyek. Ehhez pedig elengedhetetlen egy biztonságos közeg. Válogatott fiatalok, különleges tanárok, tér és idő. Ez akkoriban mind annyira magától értetődő volt, és most kezdem csak felismerni a jelentőségét. Ha klasszikus módon gondolok a keresztény értékrendre, eszembe jutnak a hittanórák, amelyeket nagyon élveztem. Gondolkodásra hívtak, és nem kényszerítettek semmire. Gondolkodtunk Istenről, vallásokról, hitről, történelemről, részben politikáról és filozófiáról is. Ahogy már említettem: lehetőséget nyitottak rá, hogy érdeklődjem a világ felől.

A cikk itt folytatódik.