Mérlegelni és dönteni a minket körülvevő tágabb környezet, az ország sorsáról és közel azonos időben az egyházon, a gyülekezeten belüli folyamatok alakulásáról – óriási lehetőség ez, nemcsak a megválasztottaknak, hanem minden választónak is. Hiszen el kell gondolkodnia egyházunknak az ország, gyülekezetünknek a helyi közösség életében betöltött küldetéséről, szerepéről.

A világi tisztségviselők esetében a kettős felelősség hatványozottan igaz. Hiszen ők a világi környezetükben, foglalkozásuk során szerzett megannyi tapasztalatot, kapcsolatot hozzák az egyház életébe, miközben hitüknek az egyházi közösségben megélt üzenetét sugározzák ki a minket körülvevő világban, ahol nap mint nap megfordulnak. Nagy lehetőség ez az egyház küldetésének betöltése és a világi környezet életének javítása szempontjából.

Tapasztalatom szerint a gyülekezeti választások hangulata – szerencsére – távol állt a politikai választások gyakran brutális hangnemétől. A legtöbb gyülekezetben a józan mérlegelés vezetett a jelöltek megnevezéséhez: legyen köztük kisgyermekes, műszaki, pénzügyi, esetleg jogi képzettségű testvérünk, legyen megfelelő arány a tapasztalt „bölcsek” és a lelkes fiatalok között. És remélhetőleg az is felmerült, hogy a presbiterek a jövedelmükkel arányos, a gyülekezet tagjai számára példával szolgáló anyagi hozzájárulásra is hajlandók legyenek. Nyilván a gyülekezet lélekszáma, a helyi adottságok nagyban befolyásolják a lehetőségeket, ám ami minden más feltételnél fontosabb, az nem más, mint hogy szeretni kell az egyházat!

Nem árulok el titkot azzal, ha azt mondom: szeretni nem mindig könnyű. A demokrácia, az egyházon belüli demokrácia sem mentes a feszültségektől. Emberi viszonyok is elmérgesedhetnek, ellentét alakulhat ki a presbitérium és a lelkész vagy a presbitérium tagjai között; olyan is előfordul, hogy szinte frakciókra szakad a választott testület, s jobb sorsra érdemes ügyek enyésznek el a belső haragvás miatt. Ilyenkor csak az segít, ha a krisztusi szeretet példája által vezetve, a felelősséget az egyház iránti szeretetben megélve próbálunk békét teremteni magunkban és egymás között.

Nem tudom, hogy mennyire általános ez a tapasztalat, de a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulóját követően ez a felelősségteljes egyházszeretet új erőre kaphat. Bennem legalábbis így csapódott le az elmúlt év megannyi eseményének végső tapasztalata. Látni azt a sok áldást, amely a reformátorok útját kísérte, azt a hatalmas munkát és igyekezetet, amellyel igyekeztek Isten ügyét szolgálni, azt az intellektuális és lelki erőt, amellyel valószínűtlenül nagy akadályokat tudtak leküzdeni a szervezetépítésben, tanításban. Nos, mindez világossá teszi, hogy a legkisebb gyülekezetünk tagjai, presbiterei is milyen nagyszerű hagyomány folytatói, olyan hagyományé, amely az ötszázegyedik évben új lendületet kaphat.

Számos feladat áll ugyanis előttünk minden egyházkormányzati szinten. Ezeket csak akkor tudjuk jól megoldani, ha továbbra is tudatosítjuk magunkban, hogy az egyház alapja a gyülekezet. Ugyanakkor egy gyülekezet, egy lelkész, felügyelő, presbiter sem végezheti úgy a szolgálatát, hogy ne tekintene egyházunk egészére, intézményeire vagy akár a más országokban élő evangélikusokra. Hiszen az egyház testének tagjai nem lehetnek meg egymás nélkül, és az egyház így szerethető igazán – oktatási és diakóniai intézményeivel, megannyi szolgálatával együtt, határokon innen és túl.

Lelkészeink és a különböző szakmai háttérrel bíró világi tisztségviselők közössége, közös felelőssége, kölcsönös egymásrautaltsága különös és fontos ajándéka egyházunk szervezeti fejlődésének. A presbiteri ülések persze nem lelki alkalmak, de kívánom, hogy a sokrétű tapasztalatból eredő különbözőség mellett az egyház iránti közös szeretet megélése a legnehezebb döntések meghozatala során is tegye örömtelivé és a szó nagyon is tág értelmében lelkessé az új presbitériumok szolgálatát.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 13–14. számában jelent meg 2018. április 8-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.