Simon Péter tanítvány volt. Ismerte a Jézussal való együttjárás minden nehézségét és örömét. Tudta, hogy milyen az emberi kicsinységét átélni és kősziklaként kiállni. És hányszor, de hányszor kellett megszégyenülnie Jézussal szemben, aki ennek ellenére mégis rábízta legeltetésre a nyáját. Mi is így éljük mindennapi hitéletünket.

Simon Péter apostol volt. Tudta, hogy milyen többezres tömegnek és személyes beszélgetésben a Szentlélek erejével prédikálni. És tudta, hogy milyen ezért a börtönt elszenvedni. Átélte, hogyan tesz rajta keresztül Isten csodát, de volt üldözött és halálraítélt is. Mi is így éljük mindennapi küldetésünket.

Simon Péter semmi mást nem tett, csak élte az életét. De már tudta, hogy mindig van, aki világosságként utat mutat. Minden sötétséget bevilágít és minden e világi fényességet túlvilágít. Ezért írja szeretett gyülekezetének és a mai embernek is levelében novemberi igénk üzenetét:

Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha mint sötét helyen világító lámpásra figyeltek, amíg felragyog a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben. (2Pt 1,19)

Péter nem egyszerűen „ajánlatot tesz”, hanem egyenesen felszólít arra, hogy az olvasó figyeljen Isten Igéjére, a „prófétai szóra”, ami az Újszövetségben az evangélium, aki maga Krisztus.

Péter nem hagy kétséget afelől, hogy Isten testté lett Igéje életünknek nemcsak zsinórmértéke, de éltető ereje is.

Életünk útján újra és újra feltesszük a kérdést, mint a mesebeli szamár: ott vagyunk már? A válasz még mindig az, hogy nem, de napról napra közeledünk. Az egyházi esztendő utolsó vasárnapja, örök élet vasárnapja se tévesszen meg bennünket. Még mindig nem a célnál vagyunk, de már ragyog a Hajnalcsillag Jézus, aki utat mutat, aki erre az útra igazítja lábad, és akinek halála reményt ad az örök élet elérésére, hiszen ő maga az út. Ámen.

Elhangzott 2016. november 14-én a Kossuth rádió Erős vár a mi Istenünk! című műsorában.