A március 15-ei ünnepség közepébe csöppentünk, melynek keretében Glóri tartott áhítatot, akit a fiatalok nagy örömmel fogadtak, mivel Mezőberényben két és fél évig volt lelkész és hittantanár. Jó volt azt tapasztalni, hogy ennyire szeretik hitoktatóikat a gyerekek.

A roadshow keretében különböző játékokkal készültünk, volt kvíz, amelyben a Szélrózsa-brosúrából kellett a gimiseknek kibogarászniuk néhány fontos kérdésre a választ, a szavazatokat pedig egy kalapba gyűjtöttük, melyből az utolsó óra végén sorsoltunk nyerteseket. Készültünk horgászós játékkal, ahol kis műanyag halakat kellett kifogniuk, valamint dobókockákkal, ezekkel azonnali nyereményekhez juthattak. A nyeremények pedig az előző Szélrózsa relikviái voltak: pólók, medálok, legyezők, és a soron következő Szélrózsa ajándékai: frizbik, sapkák és újabb pólók. 

Két tanórát meg is látogattunk, hogy megismerkedjünk a nulladik osztállyal, azaz az előkészítősökkel, akiknek még ismeretlen fogalom volt az evangélikus fesztivál. A helyi tanárok és az iskola dolgozói nagy segítségünkre voltak, biztosítottak helyszínt, útbaigazítottak az osztályok között, vetíthettük a promóvideót, és a Shoeshine által készített Szélrózsa videót. 

A játékokra és a nyereményekre nagy érdeklődés volt, alig győztünk valamilyen szisztémát fenntartani. Elözönlötték a standunkat, az ajándékok hamar el is fogytak. Külön öröm volt számomra, hogy sokan érdeklődtek az előkészítős osztályból, többen az önkéntességgel is szemeztek, voltak, akik fel is iratkoztak. 

Minden roadshow-nak ilyen lelkes diákokat kívánok, és kitartást a fesztiválig. Nekem ez a találkozás a mezőberényi gimisekkel adott egy plusz löketet ahhoz, hogy még izgatottabban várjam a fesztivált. De mégis türtőztetem magam, hiszen addig még négy hónapot kell aludni. Remélem, valamelyik önkéntessel már ismerős arcként találkozom a filmklubbon, melynek a szervezésével meg vagyok bízva.