1917. szeptember 4-én született Maléter Pál. Tekintettel arra, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírja evangélikus volt, egyházunk részéről a közeljövőben koszorút szeretnénk elhelyezni az ő eperjesi szülőházán. Mint ahogy október 23-a környékén mindig koszorút helyezünk el az evangélikus egyház Üllői úti székházának falán.

Annak a férfiúnak emléke előtt hajtunk fejet, aki az 1930-as évek végén az épületben akkor működő Luther Otthon lakója volt. Kevesek előtt ismert az ő evangélikus kötődése. Édesapja, Maléter István az eperjesi evangélikus kollégium jogakadémiájának nemzetközi hírű tanára volt, aki kedves városát a csehszlovák megszállás alatt sem hagyta el, 1933-ban bekövetkezett haláláig. Fia Prágában kezdte az orvosegyetemet, majd 1938-ban Budapesten folytatta tanulmányait. Ekkor írta sajátkezű levelében: „Alulírott azon tiszteletteljes kéréssel fordulok a tekintetes Igazgatósághoz, hogy engem, ki ev. vallású orvostanhallgató vagyok (…) a ’Luther Otthon’ bentlakó tagjául felvenni szíveskedjék.” Kérése indoklásában megemlíti, hogy édesanyját kénytelen volt „a még megszállt területen levő Eperjesen (Sáros vm.) hagyni”, valamint hogy néhai édesapját „a csehek nyugdíj nélkül bocsájtották el”. Természetesen felvették a 21 éves fiatalembert. Annyiban sorsának későbbi alakulását is meghatározhatta ez az időszak, hogy a Luther Otthon akkori igazgatója, Kuthy Dezső – immár nyugdíjas püspökként – eskette meg 1954-ben Maléter Pált és Gyenes Juditot. Mivel Maléter akkor már katonatiszt volt, a szertartást titokban, a lelkész lakásán tartották. Maléter egyéniségét nyilvánvalóan meghatározta az evangélikus hit. Özvegye elmondása szerint az ávósok a házkutatás során bibliákat találtak náluk, és fintorogtak azok láttán. De a hatás talán nem merült ki külső jelekben.

Tovább a KötőSzó blog cikkére.