– Először vegyésztechnikusnak tanultál. Miért a teológiát választottad?

– Én nem otthonról hozom a hitemet, hanem középiskolásként találkoztam a kereszténységgel. Isten elhívó szavát megértve azt éreztem, hogy ha igazán fontosat akarok tenni, ha valóban az embereknek akarok segíteni, akkor egyházi szolgálatra kell jelentkeznem. Így Istenről tudok beszélni, róla tanúskodni. Ezért döntöttem a lelkészi hivatás mellett.

– Miként emlékszel, hogyan történt az elhívásod?

– Az egyik legmeghatározóbb élményem, amikor középiskolásként kíváncsiságból kinyitottam a Bibliát. Az olyan erős élmény volt, hogy azt követően elkezdtem gyülekezetbe járni, tudtam, hogy Istenhez tartozom.

– A budafoki evangélikus gyülekezetből érkeztél a teológiára. Mit jelent számodra az ottani közösség?

– Meghatározó, hogy egymást támogató, a másikra valóban odafigyelő gyülekezeti közösségünk van. Sokat adott ez a növekedésemhez, a hitbéli érésemhez. Lelkészünkkel, Hokker Zsolttal bensőséges és szoros kapcsolatom alakult ki, nagyon jól megértjük egymást.

– A teológiának mely területe foglalkoztat leginkább?

– Vegyészi hátterem miatt, valamint a matematika iránti vonzalmamból is fakadóan a reál tantárgyak állnak hozzám közelebb, a hittudományi egyetemen a rendszeres teológiát és a biblikus tárgyakat szeretem a leginkább. Krisztocentrikus a gondolkodásom, ezért alapvetően a hitvallási iratok és a dogmatika érdekel.

– Évek óta dolgozol a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetségben, a Meviszben, táborokat és mozgássérült-passiót is szerveztél már, fél éve pedig a szervezet elnöke lettél. Mit jelent számodra az ottani szolgálat?

– A Mevisz olyan hely, ahol megélhetem és átadhatom Isten szeretetét és elfogadását. Az ottani szolgálat számomra istenélmény és közösségi élmény egyaránt. Ott a barátaimmal találkozom, azokkal vagyok, akikhez tartozom. A táborokban átélhetem az önzetlen szeretetet is, amiért nagyon hálás vagyok.

– Középiskolásként csatlakoztál az egyházhoz. Mit gondolsz, mivel tudja ma az egyház a fiatalokat megszólítani?

– Nehéz korban élünk, olyanban, amikor minden változik. Ilyenkor valóban nehéz megszólítani a fiatalokat. Én úgy érzékelem, hogy az ifjúságnak sokat számít, ha hozzájuk megyünk, ha az ő nyelvükhöz, az ő kommunikációs felületeikhez alkalmazkodva szólítjuk meg őket. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy az alkalmazkodás csak a felületet jelentse, ne pedig azt, hogy hitünkből vagy az evangéliumból engedünk.

– Melyik a különösen meghatározó bibliai igéd?

– „Most értem meg igazán, hogy Isten nem személyválogató, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik.” [ApCsel 10,34–35] Sokat jelent számomra, hogy Péter már „kősziklaként” újra és újra rá tud csodálkozni arra, mennyire csodálatos Isten szeretete és az az elfogadás, amellyel mifelénk fordul az Úr.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 45–46. számában jelent meg 2018. november 18-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.