Az éltelosztásokat szervező gyülekezethez és az ótemplomi Szeretetszolgálathoz újabb felajánlások érkeztek. Egy neve elhallgatását kérő testvér fél disznókkal támogatta a 2016. április első vasárnapján rendezett főzést. 

A sorban állók közül egy asszony így nyilatkozott a hir6-nak: „Nem szégyen idejönni az ételhordóval, szégyelljék magukat azok, akik úgy gondolják, hogy 52 ezer forintos közmunkabérből normális ebédet lehet letenni a család asztalára!”

Bár még alig múlt tizenegy óra, máris sokan várakoznak az Ótemplomi Szeretetszolgálat Vajda Péter utcai épülete előtt. A gulyáságyú körül pedig – mint évek óta mindig –, most is Pásztor Mátyás szorgoskodik, ő a főszakács (civilben tanyagondnok). Munkáját számos önkéntes segíti. Nekik és az alapanyagot (húst) adományozóknak köszönhető, hogy Szarvason 2010 óta minden évben jó néhány alkalommal szervez jótékonysági ételosztást a szeretetszolgálat.

Idén ez a hatodik alkalom – magyarázta Lázár Zsolt esperes, az Ótemplomi Szeretetszolgálat vezetője. Mint mondja, nemcsak Szarvason, hanem a környező településeken és jóval távolabb – például Nyíregyházán, Devecseren, sőt Stuttgartban és Nürnbergben is – tartottak már jótékonysági ételosztást. Nemsokára pedig Budapesten, a Deák téren meregetik majd a gulyáságyúból az ételt az arra rászorulóknak. A Szeretetszolgálat akcióit nagylelkű adományozók segítik. A napokban például két szarvasi magánszemély hat fél disznót ajánlott fel.

Mielőtt az ételosztás elkezdődik, Lázár Zsolt még teszteli a végeredményt, azaz megkóstolja a székelykáposztát. Nagyon finom! – állapítja meg, majd segítőivel együtt a fehér asztal túloldalára áll, hogy hozzákezdjen a meregetéshez. Előtte azonban még idézi a Bibliát: „Hűséges az Úr, aki megerősít titeket és megőriz a gonosztól”, majd a jelenlévők együtt elmondják az asztali áldást. Egymás után telnek meg az ételhordók, lábasok, kisvödrök. Van aki nagyobb fazékkal kér, mert odahaza sok éhes száj várja.

– Egyedül élek, s bár tudok főzni, nekem mindig az az ünnepi ebéd, amit itt kapok – mondja egy középkorú, rokkantnyugdíjas férfi. Nem mulasztja el hozzátenni, hogy ezek az ételek – legyen szó babgulyásról, székelykáposztáról, vagy bármi másról –, mindig nagyon finomak, látszik, hogy nem sajnálják ki belőle a jó alapanyagot.

A sorban állók között fiatalok is akadnak. Egyikük, Walczer Richárd azt mondja, jól jött a vasárnapi ingyen ebéd, mert nagyon magas volt a múlt havi villanyszámlájuk, így elfogyott a pénzük.

– Eredetileg budapesti vagyok, de a párom szarvasi, így én is sokat tartózkodom itt. Dolgoztam már többször Angliában, de most itthon munkanélküli vagyok. Nehezen tudom felfogni, hogy ha odakint 360 ezret kerestem, akkor itthon miért csak 80 ezret érek – mondja a fiatalember, aki dolgozott már kertészként, de legutóbb utcai előadóművészként (pantomim) kereste kenyerét.

Az ételhordók megtelnek, a gulyáságyú kiürül, az emberek hazamennek. Az esperes elégedett. Azt mondja, ez is egy jó alkalom volt arra, hogy jókedvűen együtt legyenek. Senki sem jön ide leszegett fejjel, nem szégyelli, hogy ingyen ételért jött. Amíg nagyobb a nyomor, mint a szégyenérzet, addig szükség lesz a gulyáságyúra.