Már vártuk, hogy újra találkozzunk a pirtói, halasi testvérekkel. Szeretjük ezeket a meghitt testvéri találkozókat ezen a szép helyen, a kedves vendéglátással együtt. Az istentisztelet után együtt maradunk, beszélgetünk, sütizünk és hálásak vagyunk a találkozásért, a közösségi élményért. Jézus nevében találkozni, átélni az összetartozást a szeretetben, Isten igéjén, üzenetén elmélkedni – ajándék. S.D.G.

Az ige Lukács 14,12–14 verse alapján szólt:

Jézust meghívják egy vendégségbe, és Ő örömmel fogadja azt. A vacsora közben azt mondja vendéglátójának: „Ha ebédet vagy vacsorát készítesz, ne a barátaidat hívd meg, ne is a testvéreidet vagy a rokonaidat, vagy a gazdag szomszédaidat, nehogy viszonzásul ők is meghívjanak téged. Hanem ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg, és boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk. Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor.”

Szeretjük az asztalközösséget, szívesen vagyunk együtt vendégségben szeretteinkkel, barátainkkal. A vendégség egyetemes igény.

Jézus itt mond valami újat is, ami más, mint a megszokott. Mi ez az új? Először nézzük mi a megszokott – csak kettőt említek. Az egyik a „viszonzás”, az adok-kapok világában fontos a viszonzás.

A másik az „érdek” a kapcsolatok terén. Vagyis ha jól helyezkedem, előnyökhöz jutok... ismerős. Erre mondja Jézus, hogy úgy is adhatsz, hogy nincs érte viszonzás.

Megdöbbentő, hogy kiket hoz fel: a hátrányos helyzetűeket, akik nem voltak képesek dolgozni, akik kirekesztettek voltak, vagy megalázottak. Ebben benne van a konkrét szükségletek szerinti segítés is, amelyet nem lehet vallási vigasszal pótolni. És benne van még valami, ami ma is annyira aktuális, mégpedig az, hogy az Isten barátságában együtt vagyunk. Együtt azokkal is, akik mások, mint a hasonszőrűek, egyenrangúak...

Hogyan fordulunk azok felé, akik más nemzetiségűek, más vallásúak? Hogyan fordulunk a betegek, a kilakoltatottak, a menekültek, a hajléktalanok... felé? Jézus szavai arra hívnak, forduljunk feléjük megbecsüléssel, tisztelettel, értékeléssel. Isten „asztalánál”, az Ő szívében, az Ő barátságosságában együtt vagyunk. Mi lehetünk kirekesztők, de Isten sohasem.

Készek vagyunk-e megéreztetni velük az Isten barátságát és végtelen szeretetét? Ma, amikor nagyon is jelen van a kirekesztés, az elutasítás, Jézus egészen másra hív.

Ma, amikor milliárdokat költenek luxus dolgokra, felismerjük-e, hogy ez nem Istentől van; és merjük-e felvállalni az egészen Jézusit?

Nagy példa előttünk Albert Schweitzer, Teréz anya, a most példát mutató Iványi Gábor, aki nagyon is felvállalja a hátrányos helyzetűek ügyét.

Jézus mond két ígéretet annak, aki viszonzás nélkül is ad. Az egyik: Isten megfizeti, a másik: boldog leszel. Tényleg nagy boldogság, magam is ezt tapasztaltam meg a menekült barátaim közötti szolgálatban, hogy ez boldogság. Mert Isten szeretetében, barátságában összetartozni és ezt megélni, ez nagy boldogság.

Egy különös élményem volt a tompai tranzitban, amikor kurd családok hívtak meg asztalukhoz. Ők vendégeltek meg a legnagyobb szeretettel. Együtt voltunk Isten végtelen barátságában. Ez a boldogság.

Mai korunkban bárcsak átélnénk ezt az összetartozást akár szeretteinkkel, barátainkkal, a hátrányos helyzetben lévőkkel. Ma az elidegenedés, az „egymásra fújás” korában valóban BOLDOGSÁG Jézus útja. Így legyen, ámen.