Kettőszáztizenhárom évvel ezelőtt a béke jeleként épült meg a monumentális Brandenburgi kapu. A történelem fintora, hogy az emlékmű fél évszázadon át – a berlini fal leomlásáig – két világ szembenállásának a jelképe lett. Ez az emlékmű jelentette a határt Kelet-Berlin és Nyugat-Berlin között és egyúttal a Varsói Szerződés és a NATO országai között. A német újraegyesítésig a hidegháború jelképe volt, majd 1990 után Németország és Európa újraegyesítésének szimbóluma lett. Harminc évvel ezelőtt, 1994-ben polgári kezdeményezésre az emlékmű bal szárnyában felavatták a Csend Termét. A teremben egyetlen műtárgy van, egy magyar művésznő, Hager Ritta falikárpitja, a Sugárzó csend. Ez a kárpit a mindent szinte betakaró sötétség mögül, a szűnni nem akaró, a tekintetet fókuszáló fényt helyezi középpontba. Talán jelezve azt, hogy az, ami körülvesz minket csak a fény üzenetén és mélységén keresztül, a világosság jelentése felől élhető és érthető meg. Az egyre sokasodó emlékkönyvek bejegyzései szerint tíz éven át a látogatók százezrei töltődtek fel itt a csend fényével, bizonyítva, hogy ez a kárpit megvalósítja a Csend Terme kettős célját:

„Származástól, bőrszíntől, világnézettől, vallástól és testi állapottól függetlenül nyújtson minden ember számára lehetőséget, hogy ide betérhessen, itt egy kis időre helyet foglalhasson, ha le akarja vezetni feszültségét, ha ki akar lépni a nagyváros rohanó forgatagából, ha erőt akar meríteni a mindennapok küzdelmeihez, vagy hogy e történelemmel terhelt helyen elmélkedjen, meditáljon és hálát érezzen azért, amit az utóbbi évek ajándékoztak számára. A másik cél, hogy a Csend Terme állandóan szólítson fel az emberek, a nemzetek és a világnézetek közötti toleranciára és a testvériségre, és legyen állandó figyelmeztetés az erőszak és az idegengyűlölet ellen az Egyesült Nemzetek imájának szellemében:
Uram, Földünk csak egy kis csillag a nagy világmindenségben. Rajtunk áll, hogy olyan bolygót formáljunk belőle, amelynek teremtményeit nem kínozza háború, nem gyötri éhség és félelem, akiket faj, bőrszín és világnézet nem választ el értelmetlenül. Adj nekünk bátorságot és erőt, hogy máris elkezdhessük ezt a művet, hogy egykoron majd gyermekeink és unokáink büszkén viselhessék a nevet, hogy ember.”

A sokat megélt Brandenburgi kapu kicsi terme ma is – felekezettől és vallástól függetlenül – az összetartozást hirdeti. Azt, hogy az ember kerekedjen felül önös érdekein és helyette, emberségét betöltve másokat is vegyen úgy figyelembe, hogy az a testvériség eszméjének, egy alapvető emberi normához való tartozásnak megfelelő legyen. Ezért is, a Csend Termének bejáratánál számtalan nyelven egyetlen szó olvasható: béke.