A lányoknál 19 csapat nevezett, de a helyszínen végül csak 15 jelent meg. Érdekes, hogy pont a budapesti csapatok léptek vissza. A vajdások két csapattal neveztek, egy rutinosabb „A”-gárdával (Konstantinovics Lili, Medvegy Rebeka, Lestyán Sára, Szabó Csenge) és egy sikerre éhes fiatalabb „B”-együttessel (Mester Zsófia, Lestyán Luca, Fabó Dorina, Veszter Dóra). A B csapatunk rögtön a bajnokesélyes pécsiekkel kezdett, ez a pályán azonban nem látszott, a szarvasi lányok végig kézben tartva a mérkőzést 21:16-ra nyertek. Ezután következett az ibrányi és a zalaegerszegi csapat, melynek során mindkét esetben csak a 11 pontos térfélcsere után, elsősorban jó szerváiknak köszönhetően vették át a vezetést és nyerték meg a mérkőzést. Ezzel megszerezték a csoportelsőséget. Az A csapat eközben egy három csapatos csoportból próbált továbbjutni lehetőleg csoportelsőként, ugyanis akkor már az ágrajzból látszott, hogy ebben az esetben a két szarvasi együttes csak a döntőben találkozhat. Könnyebb dolguk volt, mint a B csapatnak, egy kezdő győri és egy ügyes, de még rutintalan paksi gárdával kerültek össze. A biztosabb kezű szarvasiak teljesítették a kitűzött célt, és várhatták a keresztjátékot a 4 közé jutásért.

Zsófiék pont a paksiakat kapták a négybe jutásért, de betartva a taktikai utasításokat, magabiztosan elsőnek jutottak az elődöntőbe és mehettek szurkolni az A csapat tagjainak, akik a másik pécsi együttessel kerültek össze. Az elejétől jobban haraptak a vajdások, okosan helyezett labdákkal bizonytalanították el a magassági fölényben lévő pécsieket. A 21:12-es végeredmény ellenére nem volt sima a mérkőzés, nagyon oda kellett tenniük magukat Liliéknek. Ezzel mindkét csapatunk visszavágott a pécsieknek a szarvasi torna elődöntőjében elszenvedett vereségért.

Már csak egy-egy mérkőzés választotta el csapatainkat az „álomdöntőtől”. Most az A csapat játszott hamarabb egy miskolci együttes ellen, amely tavaly ötödikként mögöttünk végzett a diákolimpián. Nagyon jól kezdtük a mérkőzést, Rebeka jó nyitásai biztos alapot adtak a támadáshoz, 5:0-ra elhúztunk, itt kezdett ébredezni az ellenfél. Sára remek lábmunkával védekezett, szedte fel a sarokba tartó labdákat, Csenge pedig bátor ütésekkel szerzett pontokat. Volt ugyan felzárkózási kísérlete a miskolciaknak, de azt sikerült visszaverni és végig tartva az elején megszerzett előnyt, 21:15-ös győzelemmel bejutottak a döntőbe. Ezek után megint irány a másik pálya, szurkolni a B csapatnak a debreceniek elleni elődöntőben. 4:4-es állásnál kapcsolódtunk be, a szurkolás meghozta az eredményét, sikerült pár pontos előnyre szert tenni. Jól védekezett az ellenfél, pontosan helyezett kosárérintésekkel tartották magukat. A végjáték nagyon izgalmasan alakult. Lucáék 4 pontos előnye elfogyni látszott egy debreceni nyitássorozat folytán, de helyén volt a lányok szíve, nem fagytak le, tudták, már csak 2 pont választja el őket a felvételibe beszámító plusz 10 ponttól. Dóri hátulról remekül, higgadtan játszotta be a labdákat, amit Dorina szépen feladott az ütőknek, akik aztán befejezték a mérkőzést. 21:19. Győzelem! A két vajdás csapat egymás nyakába ugrott, együtt ünnepelve egymás sikerét.

Következhetett a szarvasi finálé, amit már két nyert 15-ös szettre játszottak. Igazából mindkét csapat már elérte célját, álmát, de valamelyik gárdának végül győznie kellett. Az irányítást a tapasztaltabb A csapat ragadta magához, a B csapat játékán látszott már a fáradság, többet hibáztak, az A csapatnak meg talán most „sült el” legjobban a keze. A vége 2:0-ás Vajda „A” siker lett, itt már a nagy örömujjongás elmaradt, mindkét csapat boldogan gratulált a másiknak és mosolygósan fényképezkedett.

A szerző edző, testnevelő.