Az ünnepség kezdetén Horváth Zsolt felügyelő, illetve dr. Máhr Tivadar, a város alpolgármestere köszöntötte a jelenlévőket, majd a Kortárs Keresztény Kórus énekét követően Pethő Attila, a gyülekezet lelkésze tartott rövid áhítatot Jer 23,23 alapján. Igehirdetésében hangsúlyozta: közel és távol nem számít, ha Isten az, aki áthidalja a távolságot. „A hajdani reformátorok lelkesedése is azon a lelki örömön alapult, hogy az Istentől eltávolodott és ezért célt tévesztett embert megtalálja az Isten. Sőt, Jézus Krisztus által olyan közel lép hozzánk, amennyire csak lehet” – fogalmazott. 

Ezt követően Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke ismertette püspökelődje és tizenkettedik felmenője, Zvonarics Mihály életútját. Zvonarics Mihály 1620-ban lett a dunántúli kerület lelkészi vezetője. Megszilárdította az egyház szervezetét, és fontos szerepet játszott az úrvacsorával kapcsolatos protestáns hitviták idején. Erről tanúskodik Az Úr vacsorája üdvösséges tudományának útába való rövid bemutatás címmel 1643-ban, Csepregen nyomtatott kátéja, amelynek idén megjelenik a fakszimile kiadása. Zvonarics Mihály egyenes ági leszármazottai közé tartoznak Szemerei Jánoson kívül Gáncs Péter, és Ittzés János nyugalmazott püspökök is.

Ráhner Máté, az 1810 és 1877 között élt sárvári lelkész személyét és életét V. Molnár Zoltán, a sárvári könyvtár nyugalmazott igazgatója mutatta be, különös tekintettel annak az 1848-49-es szabadságharc helyi eseményeiben játszott szerepére. Az előadó a jelenlévők figyelmébe ajánlotta Fónyad Pál István könyvét, amely az idén jelent meg „Ráhner Máté – a rebellis és konszolidált egyházépítő evangélikus lelkész” címmel.

Ezután Szemerei János, valamint Pethő Attila és Pethő-Udvardi Andrea lelkészek leleplezték a két emléktáblát, majd a püspök Isten áldását kérte az ősök emlékezetére.

A megemlékezés szeretetvendégséggel zárult.