A  Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium Facebook oldalán tették közzé a hírt: egyik tanulójuk, Puskás Réka is szerepelt abban a fotósorozatban, amelyet Nánási Pál fényképész készített leukémiás gyerekekről és sztárokról a Leukémiás Gyermekekért Alapítvány számára. A sorozat képei megindítóak voltak: az ismert emberek maguk is kopaszon álltak a hajukat vesztett gyerekek mellett. De a képek mégis erőt és bátorságot sugároztak.

Felvettem a kapcsolatot a gimnázium vezetőivel és érdeklődtem Réka iránt. Interjút szerettem volna tőle kérni, de ilyenkor visszafogott az ember... Nem is tudja, hogyan is kérje. Mit is akarok? Beszélgetni az élet és a halál mezsgyéjén táncolóval. De a betegségről nehéz beszélni. Egy ilyen interjú tele lehet fájdalommal és könnyel. Mégis, erőt adhat azoknak, akik hasonló helyzetben vannak, és azoknak is, akik kísérnek egy beteget.
Réka nyitott volt a lehetőség felé, de időt kért. Még egy fontos eredményre várt. Arra az eredményre, amiből megtudhatta, hogy az immáron több mint fél éve tartó küzdelem milyen kimenetellel járt.
Vártunk. Aztán húsvét előtt jött a levél az örömhírrel: a vizsgálatok szerint Réka meggyógyult, legyőzte a betegséget. Indulhattunk Nyíregyházára a beszélgetésre.

Bár Réka még magántanuló, az iskolájában beszéltünk meg találkozót. Pontosan érkezett, az anyukájával, aki mint kiderült Réka betegsége óta az intézményben dolgozik, takarítóként.

Egy fantasztikusan optimista, csupa mosoly lánnyal találkoztunk. Nyoma sem volt rajta az átélt, átküzdött hónapoknak. 

Amíg Győri András Timótheus kollégám felszerelte a kamerákat, a mikrofonokat és beállította a fényeket, beszélgetni kezdtünk.

Réka 18 éves. Öten vannak testvérek, négyen lányok és egy fiú. A Nyírség szívében, Nyíregyházától 12 kilométerre Napkoron élnek.
yermekkora óta sportol, néptáncozik, szívesen vesz részt tanulmányi versenyeken is. Kedvenc tantárgyai a testnevelés, az angol és a magyar. Korábban állatorvos szeretett volna lenni, de most a betegség alatt eldöntötte: embereket szeretne gyógyítani. 

2014. augusztus elején derült ki a baj. Fájtak a végtagjai és egyre nehezebben kapott levegőt. Rövid idő alatt sokat fogyott. Először vírusfertőzéssel kezelték, majd egy mellkasröntgen és egy hasi ultrahang után derült ki: hatalmas tumor van a mellkasában. A kórházból már haza sem engedték. Először a nyíregyházi kórházba vették fel, majd elszállították Debrecenbe, ahol az azonnali operáció mellett döntöttek.

Rékánál az Hodgkin-limfómát diagnosztizálták, amely a nyirokrendszer rosszindulatú daganatos burjánzása. Nála a szív mellett lévő csecsemőmirigy rákosodott el. A felgyülemlett vizenyő eltávolításával, kemoterápiás és sugárkezeléssel állították meg a folyamatot. 

„Valamilyen szinten sokkolt, amikor a betegségemről értesültem, de mivel a családunkban sok ilyen megbetegedés volt, így ebből kifolyólag nem lepődtem meg, hanem számítottam arra, hogy a közeljövőben vagy a távoli jövőben lesz nekem is ilyen jellegű problémám – mondta Réka, amikor arról faggattam, hogyan fogadta ezt a hírt. A kórházban aztán szembesült azzal is, hogy nála sokkal fiatalabb gyerekek is vannak, így szinte a nagy testvérükké vált. Sok esetben ő öntött lelket az osztályon lévő kis betegekbe.

„Attól függetlenül, hogy milyen oknál fogva kerülünk oda, nagyon jó a hangulat a kórházban – vallotta Réka. – Ott lesz egy másik családja is az embernek, ahová mindig szívesen megy vissza és ahol mindig szívesen látják. Összetartó közösség vagyunk. Sokszor most is hiányoznak a bentiek. Sajnos vannak olyan gyerekek is, akiket elveszítettünk, de akik meggyógyultak és rendszeresen kontrollra mennek vissza, azokkal még most is szoros kapcsolatban vagyok.”

Rékához hasonló, ennyire pozitív gondolkodású illetővel még nem találkoztam. Úgy beszélt az életveszélyes daganatról, mintha csak egy náthából gyógyult volna fel:

„Nagyon jól viseltem a betegséget – vélte. – Sokan mondták, hogy egyszer majd túl lesz rajta az ember, de most úgy érzem, soha nem fogom elfelejteni ezt és nem is szeretném elfelejteni. Ez az életem részévé vált. Ez emlékeztet minket arra, hogy mire vagyunk képesek. Hogy egy ilyen betegséget is le tudunk győzni és túl tudunk lépni rajta valamilyen szinten. Hogy is mondjam: butaságnak hangzik, amit mondok, de jó volt ez a betegség és nem szeretném visszacsinálni. Ha lehetne választanom, újra végigcsinálnám. Nekem ezen túl kellett esnem. Sok mindent megtanultam magamról, összekovácsolta még jobban a családot, nem csak a szűkebb, de a távolabbi rokonokat is. Nagyon sok embert ismertem meg, akiket ha nem lettem volna beteg, akkor nem ismerném.”

Barátnője, Molnár Nikolett általános iskolás kora óta ismeri Rékát. Most is a legjobb barátnője.

„Nagyon megdöbbentem és megijedtem, amikor megtudtam, hogy Réka beteg” – mesélte. – Nem sajnáltam, mert tudtam, hogy Réka erős lány. Tudtam, hogy túl fogja tenni magát ezen. Sokat változott a betegség hatására. Sokkal erősebb lett. Érdekli a másik ember sorsa. Vannak céljai és tudta végig, hogy meg fog gyógyulni.”

De honnan merítette az erőt ehhez?

„Nem tudom megfogalmazni mi ad erőt – gondolkodott el a kérdésen Réka. – Nem vagyok hívő ember, bár görög-katolikus vagyok. Én magam eldöntöttem, hogy ezt az egészet hogyan szeretném csinálni és ehhez tartottam magamat. De nem csak magamból merítettem erőt, hanem erőt kaptam másoktól is. Rengeteg barátom és ismerősöm bátorított, támogatott, hívott telefonon, vagy a családomat kereste. 

„Az iskola a lelki támogatásra helyezte a hangsúlyt, de a gyógykezelések, az utazások bizony súlyos anyagi terhet róttak a családra, ezért anyagiakban is próbáltunk segíteni. Többször szerveztünk jótékonysági rendezvényeket – mondta Kecskemétiné Szilvásy Zsuzsanna igazgatóhelyettes. – Az iskolában a gyerekek karácsonykor külön gyűjtöttek Réka számára és előadásokkal jelentkeztek azokra a rendezvényekre is, amelyeket jótékony céllal rendeztünk. Az egész iskolában gyűjtődobozok voltak kihelyezve, amibe nem csak pénzt, hanem üzeneteket, rajzokat, gumikarkötőket, fülbevalókat is bedobtak Rékának. Többször voltunk családlátogatáson náluk és örültünk neki, hogy amikor az egészsége engedte, meglepetésszerűen bejött hozzánk az iskolába is.”

Az iskolalelkész, Bozorády Ildikó szerint egy evangélikus egyházi gimnázium egyik legfontosabb célkitűzése az, hogy rendszeresen imádkozzon azokért is, akik a tanulók, tanárok közül valamilyen súlyos helyzetbe kerülnek. 

„Bíztunk abban, hogy imádságaink meghallgatásra találnak majd. A szülőkkel, a testvérekkel és Rékával folytatott beszélgetések során átgondoltuk azokat a lépéseket, amivel a család számára segítséget tudunk nyújtani. A nagy családnak megvan az előnye, hiszen egymást jobban tudják hordozni és jobban tudják támogatni. Ez a nehéz hónapokban Rékáéknál is megmutatkozott.
z édesanya is rendkívül nyitott volt arra, hogy könyörögjünk az Úristenhez azért, amire mindannyian a leginkább vágytunk: Hogy Réka meggyógyuljon és hogy tudjanak elég erőt kapni ahhoz, hogy a küzdelmes hónapokat hittel és bizakodással vegyék.

Réka betegsége alatt mindig arra gondoltak, hogy milyen jó lesz, ha a következő, nehéz lépésen is túl lesznek. A kitartó odafordulásnak, a sok beszélgetésnek meglett az eredménye.

Az egész család pozitív, optimista szemlélettel tekint a jövőbe és én abban bizakodom, hogy ők látják ezen az úton keresztül is Isten szeretetét, különös kegyelmét és gondoskodását, hogy neki gondja van a legkisebbekre és a leggyengébbekre is. És meg tudja erősíteni mindazokat, akik hittel kérik tőle!”