4. nap - Ha múlandóból örökké lesz

Sajnos ezen kívül már csupán egy képeslapot küldhetek, mert mint minden jó esemény, így ez is nagyon gyorsan véget ér. „Ma is mennyi jó dolog volt” - mondta a táborozók egyike este fél 11 felé a metrón a szállásunkra hazafelé tartva. Előtte estefelé a két napja halogatott programot végre megvalósítottuk, voltunk a Gellért-hegyen. Nyugodt szívvel írhatom: jobb is, mert ma friss is volt mindenki, sietni sem kellett.

Mennyire érdekes, hogy senki sem tud már semmit a Szabadság-szoborról, és most nem arra gondolok, hogy egy soproni lányról mintázták! A Gellért-hegyről hazafelé a Duna-parton vezetett az utunk, megnéztük a Batthyány téren a vizes világbajnokság ugrótornyát, sőt csináltunk is csoportképet, ilyen háttér sokáig nem lesz majd.

A hegyen a sziklakápolna feletti új, meseszép játszótér is eléggé lefoglalta a csapatot, a korhatáros részeken is sokakat rabul ejtett. Hihetetlen, milyen gyorsan kis közösség lett a táborlakókból, mintha éveket töltöttek volna együtt. Persze ebbe bennünket, vezetőket is bele kell érteni. A túra vezetőjével, az EPSZTI munkatársával, Gáspárné Vágási Julival arról is beszélgettünk, van-e mód arra, hogy ezt a közösséget megtartsuk, hogyan, milyen eszközökkel? Utótalálkozóval? Vagy pedig tényleg csak e pár nap tartamára alakult, és aztán fel is oszlik?

Az előbbi kijelentés, hogy mennyi jó dolog volt, azért is fontos, mert a mai nap is a szakmáé volt, a délelőtti sport a Testnevelési Egyetemen és a délutáni matematika-edzés a Rózsák terén töltötte ki az idő nagy részét. Illetve a kis prezentációk elkészítése: a csapatok közötti vetélkedő egyik eleme ez, a táborról egy kis diasort is csinálniuk kellett. Persze sokkal prózaibb pontszerzési lehetőség is volt, a szobarend. De nagyszerű, hogy ezeket a hétköznapi részeket is örömmel fogadták.

Igaz: a reggeli áhítat is erre hangolta rá őket: Károlyfalvi Zsolt Jézus csodatételéről, a kenyérszaporításról szólt: ha kevésnek érezzük, amink van, adjuk azt át Jézusnak! És erre a tegnapi program is jó példa: eredetileg ott egy uszodai program lett volna, de akkor aránytalanul megnőttek volna a költségeink. Viszont aznap még válaszolt több nap hallgatás után a gödi kalandpark vezetője, és órák alatt kialakult a nap programja. A szükséget Jézus terveinken felüli bőséggé alakította!

Persze a holnap ismét nem a szürke hétköznapoké, és nem csupán amiatt, mert szombat lesz, hanem mert korán kell elindulnunk a Duna Arénába. Jegyünk van a 29-i úszó előfutamokra. Reméljük, nagy élményben részesülnek tanítványaink. De erről már egy következő képeslap tudósítása fog szólni!