A gyülekezetben hagyományosan szombat délután tesznek vizsgát a konfirmadusok, majd azoknak a keresztelése történik meg, akik kisgyermekként nem részesültek a szentségben. A fiatalok nagy izgalommal készültek erre az alkalomra, hiszen életünk egyetlen más vizsgája nem kap ilyen jellegű nyilvánosságot: nem a szülők, családtagok jelenlétében valósul meg.

A tizenkét tizenéves mellett két felnőtt is vizsgát tett – bár ők már akkor, amikor a gyerekek megszabadulva a kihívástól az ifiteremben uzsonnáztak. Így tehát a konfirmációi istentiszteletet tizennégyen várták szeretteikkel és a gyülekezet közösségével együtt. A lelkésznő Lázárné Skorka Katalin a vizsga napján a krisztusi alapról szólt igehirdetésében, intve és emlékeztetve a jelenlévőket: „Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus.” (1Kor 3, 11)

Ajándékul az Asszonykörtől „Az úrvacsora szentsége” című meditációs kötetet kapták és egy olyan bögrét, amin a csoport által tervezett konfirmációs logó látható. A Déli Evangélikus Egyházkerülettől a Bibliát és az emléklapot vasárnap vehették át. 

A Szentlélek ünnepét  mint minden kiemelt alkalmat az egyházközségben – az Evangélikus Rézfúvóskör fanfárja vezette be. Az együttest most is Matajsz János karnagy vezette. A zsúfolásig megtelt templomban zengett az „Erős vár a mi Istenünk” evangélikus himnusz: jubilánsok és most először úrvacsorával élők szép egysége volt ez.

A prédikációban az asztalközösség volt a központban az Úr Jézus szava alapján: „Akkor eljönnek napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek az Isten országában.” (Lk 13,29) A fiatalok minden héten az ifjúsági terem asztalát ülték körbe, hogy új ismereteket szerezzenek, játsszanak, megéljék a tanulás és a közösség örömét. A kis tanítványi csapat sokfelől érkezett – több iskola diákjai – van, aki nem is helyben él. A jubilánsok között is voltak távolról érkezők, sokféle élethelyzetből újra a templomi közösségbe vágyódók. Krisztus magához hív, és a vele való közösség sokféle áldásait a tőle rendelt asztalközösségben élhetjük meg a legintenzívebben: ott, ahol maga valóságosan jelen van, a kenyérben és borban, titokzatosan. A Szentlélek munkája az, hogy vágyódunk a Krisztussal való találkozásra, az Ő megismerésére, az Őbenne kapható bűnbocsánatra. A Szentlélek munkája az örök élet is, amely már készen áll, és a Krisztusban hívők bátran reménykedhetnek annak elnyerésében. A földön élő anyaszentegyház látja célját: a mennyei hazatérést, melynek öröméből az úrvacsora során ízelítőt kaphatunk.

Erről a hitről tett bizonyságot a gyülekezet szavakban, énekekben, a rézfúvósok és a könnyűzenei együttes is az úrvacsorai liturgia alatt. De tette ezt az egyik konfirmadus is, Istent dicsérő szólóénekével. 

A jubilánsok között volt olyan testvér, aki nyolcvan évvel ezelőtt konfirmált, de eljött az is, aki öt éve tett bizonyságot az oltár előtt. Az évfordulósokat a gyülekezet egy-egy emléklappal köszöntötte.

A hétfő délelőtti istentisztelet a két szentség pólusai köré épült, délután pedig a Bethesda tavi gyógyítás igéje szólalt meg, gyermekközeli, interaktív, énekekkel váltakozó igehirdetésben, az óvodások évzáró istentiszteletén. A Katicabogár Evangélikus Óvoda hűen az intézmény hagyományaihoz, a magyarországi németek ünnepén – pünkösdkor – zárja le nevelési évét. A gyermekek öltözetének ilyenkor elmaradhatatlan kiegészítője az óvoda logójával ellátott kis nyakkendő, melyet büszkén viselnek. A mostani alkalom végén köszönetet mondtak Hoffmann Szilvia intézményvezető áldozatos, példaértékű vezetői munkájáért, amely Istennek és a rábízottaknak végzett szolgálat volt sok éven át, valamint áldást kívántak az új megbízott vezető, Szűcs-Wagner Gabriella munkájára.

A napot egy vidám családi délután követte a parókia udvarán. Az egyházközség asszonyai csörögével kedveskedtek a jelenlévőknek, de volt fagyi és frissítő limonádé is. Kellett a frissítő, hiszen a gyermekek jól kifáradtak a melegben, mivel a Kacagó Bábszínház műsora során is számítottak aktivitásukra. Az ugrálóvár és az arcfestés ismét elmaradhatatlan összetevője volt a gyermekek kikapcsolódásának. 

Hisszük, hogy ennek a három napnak az öröme nem múlik el nyomtalanul a szívekben, és sokakat ösztönöz majd arra, hogy együtt legyünk. Bennünket mindenesetre hálaadásra késztet.

TOVÁBBI KÉPEK.