Az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyv 2. részében azt olvassuk, hogy a tanítványok „mindnyájan együtt voltak, ugyanazon a helyen” (ApCsel 2,1) majd hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, és mindnyájan megteltek Szentlélekkel. Az ünnepre összesereglett sokaság döbbenten tapasztalta, hogy leomlottak a köztük levő nyelvi korlátok, és ezt mondták: „halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól” (ApCsel 2,11). Ennek nyomán azt mondhatjuk, hogy pünkösd kapcsolatfelvétel és a megértés ünnepe is. Az Istennel való találkozásból, párbeszédből, közösségből, kommunikációból igazi élet, új élet születik. Az ember rátalál az Istenre, mert az Isten megszólította, és emlékeztette őt a küldetésére. A pünkösdi lélek mozgósíthat, hogy a jó pásztor nyomában induljunk el és szólítsuk meg a másik embert is.