Prőhle Gergely (1965)  tanulmányait a jénai Friedrich Schiller Egyetemen, illetve az Eötvös Loránd Tudományegyetem végezte. 1992-től 1998-ig a Friedrich Naumann Alapítvány igazgatója. 1998-tól 2000-ig a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában közigazgatási államtitkár, majd 2000-től Magyarország Berlinbe, 2003–2005 között Bernbe akkreditált nagykövete volt.

2010-től a Külügyminisztérium EU kétoldalú kapcsolatokért, sajtóért és kulturális diplomáciáért felelős helyettes államtitkára lett, 2014-től az Emberi Erőforrások Minisztériumának nemzetközi és európai uniós ügyekért felelős helyettes államtitkáraként dolgozott. 2017-2018-ban a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója volt, majd a Habsburg Ottó Alapítvány igazgatója lett.

2006-tól a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője.

***

– Politikai értelemben hogyan definiálná önmagát?

– Onnantól kezdve, hogy az ember egy évszázadokra visszamenőleg többnyire adó, produkáló evangélikus családba születik, ráadásul a belbudai Szentimrevárosban, az jó eséllyel meghatározza a neveltetését, az egész szocializációját, világnézetét, ami nyilvánvalóan a polgári oldalhoz köti.
Ez egy olyan adottság, amivel amióta az eszemet tudom együtt élek, és voltaképp mindig is azt néztem, hogy ehhez a polgári konzervatív háttérhez képest az adott politikai palettán ki az, aki közelebb áll, és ki az, aki távolabb. Azt gondolom tehát, hogy az ember politikai öndefiníciójának korántsem egyetlen lehetséges formája a pártszimpátia, bár kétségtelen, hogy négyévente elhozza az Isten azt a pillanatot, amikor dönteni kell.

– Mégis érdekes a helyzete, mert a Habsburg Ottó Alapítvány, amelynek az igazgatója, és a Közszolgálati Egyetem, ahol szintén vannak feladatai, a Miniszterelnökség alá tartozik.

– Távolabbról indítanék. A múlt század kilencvenes éveinek elejétől a német FDP-hez közel álló liberális Friedrich Naumann Alapítvány magyarországi vezetője voltam, egyébként erre az állásra pályázva ismertem meg Orbán Viktort, mint ahogy sok más rendszerváltó politikust is. Én már akkor is a bevezető kérdésre adott válaszban leírt politikai öndefiníciót tartottam érvényesnek, ezért is volt rám nagy hatással Otto Graf Lambsdorff, az alapítvány akkori elnöke, korábbi német gazdasági miniszter, amúgy evangélikus zsinati tag, akivel beszélgetve nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az általa képviselt konzervatív liberális álláspont mennyire közel áll a kereszténydemokráciához – nem véletlen, hogy Lambsdorff volt Helmut Kohl kancellárrá választásának egyik kulcsfigurája. És hát persze azt se felejtsük el, hogy néhai Tőkéczki tanár úr szerkesztette még a Századvég kiadónál a Magyar liberalizmus kötetet, benne a magyar politika- és eszmetörténet klasszikusaival. Ezért is tartom minden szempontból méltatlannak a mostani libernyákozást.
De a kérdésére válaszolva: ha az ember kormánytisztviselő vagy akár csak egy kormányzati fenntartású intézmény vezetője, a lojalitása egyértelmű, ami ugyanakkor nem egy kritikátlan áhítat. Ahogy az előbb is mondtam, teljesen nyilvánvaló, hogy az alapvető értékrendemhez sokkal közelebb áll a jelenlegi kormány politikája, mint bármi más a pártpolitikai palettán. Ha valamiről esetleg mást gondolok, mint amit a Kossuth Rádió mond, vagy akár a Mandiner ír, ezekről nyilvánosan nem beszélek, mivel nincsenek személyes politikai ambícióim. Az ország és a polgári oldal hosszútávú sorsa persze foglalkoztat. Az evangélikus egyház immáron 3. ciklusban megválasztott világi vezetőjeként pedig kötelességem is nyomon követni a közéleti eseményeket.

A teljes interjú itt olvasható.