„A 2017/2018-as tanévet ezennel megnyitom.” Ezután a kijelentés után már rohant is mindenki a szobájába és sebtében igyekezett még a fontos dolgokat összeszedni és cókmókjával mielőbb elindulni. Szerencsére időben odaértünk Piliscsabára így a vacsoráról sem maradtunk le, és a fizikai táplálék után Molnár Lilla szolgálta fel a lelkit. Bevezetést kaptunk a hétvége témájához és együtt indultunk el a konfliktuskezelés rögös útján. Este személy szerint a gyakorlatban is átélhettem a szereplés okozta konfliktust a Beugró című játékban való részvétel alatt. Bár kissé féltem tőle, de összességében jó érzés volt a rég nem látott társakkal és az újakkal átélni a humoros és a frusztrált szituációkat is. Legyen az éppen egy elveszett pulcsi felkutatása, vagy éppen az egyetemi lelkész lábának a megborotválása.

Orosz Gábor Viktor ébresztő áhítatával indult a  szombati napunk és elhozta közénk Jézus tüzét, aminek lángolnia kell. Mert Jézus azért jött, hogy radikális változásra hívja el az embereket, figyelmeztet minket, az Ő tüze éltethet is minket, de meg is égethet, ha nem vesszük komolyan.

Zachary Courter, az Amerikai Evangélikus-Lutheránus Egyház (ELCA) misszionáriusa bemutatta a konfliktus egy újabb aspektusát, és egy interaktív előadást tartott, amit azzal kezdett, hogy tulajdonképpen minden konfliktusunk anyagi természetű. Ezt követően gyorsan szemezgettünk pár ilyen konfliktust a Szentírásban. Az interaktív beszélgetések során négy kérdést tett fel nekünk, amelyeket kis csoportokban vitattunk meg egymással, és amelyek a következők voltak: Mi az egyház szerepe a társadalomban?, milyen tekintéllyel szólalhat meg az egyház az igazságtalansággal szemben?, hogyan lehetséges lelkészként a gyülekezetet bátorítani, hogy kifejezzék az igazságtalansággal szemben a véleményüket?, és hogyan szólalhatunk fel a globális igazságtalanság ellen? 

Délután Varga Gyöngyi vezetésével kezdett az én csoportom és egy kőkemény presbiteri ülésbe csöppentünk bele, ahol is a lelkész bevezette a havi egyszeri családi istentiszteletet, mely mély felháborodást váltott ki a presbitérium egyes tagjainál. Ezenfelül a lelkésznek lassan letelik a mandátuma, és dönteni kellene a presbitérium sorsáról. Parázs viták alakultak ki, és tényleges konfliktus helyzetekbe csöppentünk, végül kompromisszum született, a lelkész maradt a helyén, csoportonként más –más megállapodások által. 

Folytatásképpen Lukács András HR Coach foglalkozott velünk. Rövid előadást tartott a nonverbális kommunikációról és feltárta előttünk, hogy melyik házi kedvencre hasonlítunk valójában. Vagyis kutyák, vagy macskák vagyunk-e? Nagyon izgalmas és pörgős előadáson vettünk részt, ahol kiderült, hogy habitusunk és életvitelünk a kutyához, vagy a macskához áll-e közelebb. Érdekes volt megtapasztalni a végeredményt. Van, aki könnyebben, van, aki kicsit nehezebben, de mindenki elfogadta, és sok -sok fontos konzekvenciát leszűrhettünk belőle.  Megtudhattuk, hogy a macskára hasonlító egyének racionálisabbak, határozottak és nagyon ambíciózusak, a kutyások érzékenyebbek, könnyebben esnek az áldozat pozíciójába, és sokkal inkább figyelembe veszik mások igényeit,  csakhogy pár szembetűnő, de korántsem mindenkinél azonos tulajdonságot kiemeljek.

Emlékszem arra amikor előszőr voltam csendesnapon és úgy éreztem magam, mint egy kóbor kiskutya, akit befogadott egy rendkívül népes család, akiknek a tagjai szeretettel és bátorítással segítenek hozzá a beilleszkedéshez. A hétvégén pedig azon kaptam már magam, hogy harmadéves vagyok és idén újabb kiskutyák és kismacskák csatlakoznak a családhoz, mert ez a két házikedvenc a teológián roppant jól megfér egymás mellett.

A szombat esténket Reuss András áhítata zárta, ahol központi szerepet kapott az az áldozathozatal, amit Pál tett, minden ember üdvössége érdekében, és ezzel a felelősséggel nekünk is számolnunk kell leendő egyházi szolgákként, mind a kincseink megőrzése érdekében, mind az emberek pásztorolását tekintően.

Az elsősök a bemutatkozásukat frappánsan megoldották. Egy múltba visszatekintést tevő nagymama emlékének megídézése folytán visszahelyezték magukat a szituációba és átestek a tűzkeresztségen. Este pedig a budavári Gospel kórus szórakoztatott minket és tette élvezetessé, színessé az előadott dalokat.

A vasárnapi napot az új egyetemi lelkész, Réz-Nagy Zoltán prédikációja zárta le, amelynek az etióp kincstárnok története volt az alapigéje. Azt hiszem, a konfliktus témánkhoz igazán passzolt és bátran merem azt állítani, mindannyian kaptunk valamit ezen a pár napon és valódi lelki töltettel vághattunk neki a tanévnek  ezután a mozgalmas hétvége után.