A szobrok mindig szereppel bírtak a nagy egyházi ünnepekkor, így a körmenet során is gyakran kaptak kiemelt szerepet. Kevésbé ismert, hogy vannak olyan speciális alkotások is, amelyek aktívan szerepeltek az ünnepi liturgiában, és segítségükkel eljátszhatóvá váltak bibliai jelenetek – a hívő előtt mintegy megelevenítve a szent cselekedeteket. Palmeselt nem ismerünk a hazai emlékanyagból, azonban van adatunk a 15. századi Bártfáról, ahol virágvasárnap alkalmából szamárháton ülő Krisztus-szobrot vezettek körbe. 

A Palmesel (vagy pálmás szamár) széles körben elterjedt volt Németországban és Ausztriában, kifejezetten a német nyelvterületeken, s a ránk maradt emlékek jellemzően az 1370–1500-ig terjedő évtizedekben készültek. A fából faragott, kerekeken vonható szamár a körmenetek során használt tárgy lehetett, és elsősorban a virágvasárnapi eseményekhez kapcsolódott: Jézus szamárháton való, diadalmas Jeruzsálembe vonulását illusztrálta, s miközben körbevezették a városon, az alkotást virágokkal és ágakkal ékesítették fel. A lenyűgöző figura gazdag, királyi viseletben jelenik meg előttünk – akár egy liturgikus drámában – amely a bibliai jelenetet juttatja eszünkbe: „Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán.” (Zak 9,9). 

Palmesel Frankföldről, 15. század, 156,2×60,3×138,4 cm, festett hársfa, Metropolitan Museum, New York