Horváth Zoltán István plébános bevezető beszédében egy Cipruson tett látogatás tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal, mely utazás ennek a konferenciának az ötletét is adta: hogyan élnek együtt, mégis külön a különböző vallások?

A keresztény kultúra gyökereinek közelében járva az atyának az volt a benyomása, hogy Cipruson valaha teljesen természetes volt, hogy a keresztény bazilika romjai mellett állt egy dzsámi minarettel, és azt is bejárták, hol és miként éltek a zsidók, milyen volt a vallási élet a maga sokszínűségében ezen a szigeten. Az atya helyi idegenvezetője – egy idős helyi ortodox asszony – elmesélte neki, hogy valamikor a legjobb barátja egy török muszlim asszony volt, és természetes volt számukra, hogy részt vesznek egymás ünnepein: ortodox a muszlimén és fordítva. A hölgy azt is fontosnak tartotta kiemelni, hogy még vásárolni és fodrászhoz is együtt jártak. Miután az ország kettévált és a keresztény-görög részről a törököket átűzték az északi részre és fordítva, az asszony 42 éve nem találkozott a legjobb barátnőjével.

„A Földközi tenger közepén élnek néhány négyzetméteren és ott is megtörtént a mesterséges elválasztása kultúrák, vallások természetes együttélésének” – mondta Horváth Zoltán, akit ez az élmény gondolkodtatott el azon, hogyan lehet különbözőként, mégis együtt, majd valamilyen szembeállítás, vélt vagy valós érdekek hatására egy területen, mégis külön élni?

A továbbiak a KötőSzó blogon olvashatóak el.