- Pontosan mit nevezünk felszabadításteológiának?

- Felszabadításteológiának azt a teológiai kísérletet nevezzük, amely hatékony segítséget igyekszik nyújtani a szegényeknek és a társadalom peremére szorult embereknek. Ennek érdekében visszatér a próféták igehirdetéséhez, akik szóvá tették a hatalmasok visszaéléseit és a gazdagok önzését, és visszatér Jézus szavaihoz és cselekedeteihez, amelyek a mennyei Atya szeretetéről győzik meg a kicsiket, betegeket, szegényeket és a bűnösöket is. A felszabadításteológia Isten szabadító cselekedeteiről nemcsak lelki értelemben és nemcsak az örökkévalóság távlatában, hanem politikai és gazdasági értelemben és e világi léptékben beszél. Legfontosabb bibliai gyökerei Izrael Egyiptomból való megszabadulásának a története és Jézus szavai a hegyi beszéd elején, amelyben boldognak mondja a szegényeket, sírókat, éhezőket és üldözötteket. A felszabadításteológia számára ezért döntő a szegényekkel való közösség vállalása, a küzdelmeikben való részvétel s az ebben megélt gyakorlatból meríti teológiai tanításait. Él az elnyomó helyzetek analízisének eszközeivel és az elnyomottak öntudatra ébresztésének módszereivel is.  

- Óscar Romero a felszabadítás teológiájának kétségtelenül meghatározó képviselője, ám nem az egyetlen.

- A felszabadításteológia szűkebb értelemben egy latin-amerikai mozgalom, amely a kolumbiai Medellínben 1968-ban tartott katolikus püspöki konferencia elhatározásával vette kezdetét. Latin-Amerika lakosságának túlnyomó többsége katolikus, és nagy tömegek élnek mély szegénységben. A katolikus egyház vezetése a gyarmatosítás éveitől kezdve jellemzően a gazdagok oldalán állt, és támogatta az igazságtalan viszonyok fenntartását. Kialakult egy sajátos latin-amerikai krisztológiai szemlélet is, amely Krisztust kétfelé osztotta: a gazdagoknak jutott a dicsőséges, a szegényeknek a szenvedő Krisztus. A második vatikáni zsinat (1962–1965) a katolikus egyház életének sok területén változást hozott, az egyház nyitottabbá vált a világ iránt, és kezdeményezőbb lett a politikai és gazdasági bajok orvoslása terén. Ennek egy különleges ága lett a latin-amerikai felszabadítási teológia, mely Gustavo Gutiérrez perui teológus 1971-ben megjelent könyvének címéről kapta nevét. A Medellínben összegyűlő püspökök elhatározták, hogy szakítanak a latin-amerikai katolikus egyház évszázados gyakorlatával, és támogatják a szegények közösségeit és küzdelmeit.

Ennek a történetnek lett híres szereplőjévé Romero, aki 1977-ben történt érsekké való kinevezése előtt inkább tartózkodó volt a felszabadítás teológiája jegyében született mozgalommal szemben. Romero Salvador érseke volt, országát akkoriban egy kis gazdasági érdekcsoport irányította, amely megfélemlítéssel és gyakran gyilkosságokkal igyekezett féken tartani a végsőkig kizsákmányolt munkásokat. Egyre több katolikus pap is a kifosztottak oldalára állt, akik közül a „biztonsági erők” többet meg is gyilkoltak. Így esett áldozatul egy jezsuita szerzetes, Romero érsek jó barátja is, és ez volt az a pont, amikor az addig óvatos főpap maga is elkezdte felvállalni a szegények megszólításának és képviseletének gondját. Egyre nagyobb visszhangot vert, ahogyan félelem és elkendőzés nélkül beszélt a gazdasági érdekcsoportok markában lévő hatóságok visszaéléseiről. Meggyilkolása előtt egy nappal a katonákat is felszólította, hogy hagyjanak fel az erőszakoskodással. Romero érseket Ferenc pápa kezdeményezésére 2015-ben boldoggá avatták, idén október 14-én pedig vértanúszentté fogják avatni Rómában.

A beszélgetés ITT folytatódik.