Az események Mátrai Edit gyülekezeti tag szemszögéből:

Az Izsóp és a később megalakult gyermekénekkar, az Izsópka repertoárjában a finn Pekka Simojoki dalai a kezdetektől fontos szerepet kaptak, és ahol eddig az énekkar zenei szolgálatot teljesített – legyen az gyülekezeti alkalom, kórustalálkozó vagy a Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozó –, oda a dalok által hírét vitték a finn–magyar kapcsolatnak…

Így amikor a pilisiek ismét több mint harminc finn barátot láttak vendégül – köztük a kontiolahti gyülekezet Grace kórusának fiataljait –, nem volt kérdés a szervezők számára, hogy az egy hét programjai között zenei alkalomnak is szerepelnie kell. Ezért augusztus 14-én, vasárnap a pilisi gyülekezet tagjait és kisvárosunk lakóit zenés, vidám délutánra invitálták a program szervezői, Illaniczné Keveházi Klára, Jansik Ildikó és Jansik Tamás. A kézművesvásárral színesített délutánon fellépett a TudoRock zenekar, az Alberti gospelkórus, a finn Grace kórus, az Izsópka, valamint az Izsóp ének- és zenekar. Keveházi László nyugalmazott lelkész rövid áhítatot tartott, a ragyogó napsütésben az árnyas fák alatt összegyűlt szép számú közönségnek felidézve az elmúlt évtizedek legszebb pillanatait, a zene összetartó erejének fontosságát.

Amikor a kora esti szürkületben a záró Izsóp-koncert végén a színpadra invitált egykori kórustagok – fiatalok és idősebbek –, illetve finn testvéreink tiszta szívből együtt énekelték az oly jól ismert dallamokat, olyan szeretetet és erőt sugároztak le ránk, a színpad előtt ülőkre, hogy nehéz ezt szavakkal visszaadni… Amikor erre a napra emlékezem, egy pillanat idéződik fel bennem, amely számomra, a pilisi gyülekezet számára és minden evangélikus testvérünk számára fontos üzenetet hordoz. A templom védelmében, a szikrázó, reményteljes napsütésben tiszta szívű gyermekek lelkesen énekelnek Istenről, közben épül a barátság háza, és körülöttem boldog, pihenő közösségben lévő emberek nézik, hallgatják a műsort, élvezik a pillanatot. Köztük apró, alig tipegő vagy már bátran rohangáló csöppségek, kezükben színpompás papírsárkányaikkal, amelyeket az alig lengedező szél olykor-olykor a szárnyára kap… És mindenki érzi: nincs baj, „és mégis itt vagyunk”, az Úristen vigyáz ránk, a szeretet erős, mindent legyőz! Reményt kaptunk.

Horváthné Csoszánszky Márta beszámolója:

„...és mégis itt vagyunk!..” volt a mottója annak a jótékonysági fesztiválnak, amely sokakat vonzott augusztus 14-én, vasárnap a pilisi evangélikus templom kertjébe. Olyannyira, hogy nem volt elég az előkészített szék és pad. Hosszú hetek, hónapok lázas készülődésének eredménye és eseménysorozatának lezárása volt ez az áldásos nap. A Dél-Pest Megyei Egyházmegye több kórusa szolgált, de fellépett a finnországi kontiolahti gyülekezet Grace ének- és zenekara, az Albertirsai gospelkórus, a pilisi Izsópka és az Izsóp együttes is.

A pilisi evangélikus gyülekezet finn testvérgyülekezetének küldöttsége vendégeskedett több napig a kisvárosban családoknál. A két evangélikus közösség kapcsolata immár harmincéves. Sok család a részese, sok emlékkel, újabb és újabb találkozásokkal. Isten gazdagon megáldotta a pilisieket! Ennyi tehetséges, szorgalmas, ügyes ember egy helyen, egy ügy érdekében!

Talán az ének, a zene olyan hatalmas ajándéka a Teremtőnek, hogy nem érzed: valamikor nehéz volt, valamikor fájt. Csak azt érzed, hogy nem bírsz a lábaddal, a kezeddel, és ütöd az ütemet. Fantasztikus volt látni akár a fiatalokat, akár az időseket, mennyire magával tudta ragadni őket a zene. A zene, mely Istennek csodálatos adománya, mely nem elválaszt, hanem összeköt. Mert egyek vagyunk Valakiben. Együtt énekeltünk, tapsoltunk. Újra és újra hallani akartuk az énekeket.

A jótékonysági vásár sátrai alatt újabb és újabb csodák villantak fel. A kétkezi munka „áldásos” gyümölcsei: ékszerek, kerámiák, ruhák, ételek, italok.

Keveházi László, gyülekezetünk korábbi lelkésze áhítatában megosztotta velünk, hogy az Isten, a mi Istenünk nem tesz különbséget közöttünk. Hogy Istennek ideje és gondja van mindenkire. Igen, ő odatelepszik melléd, testvérem, és figyel, hallgat, veled van, mindenben és mindenkor. És kér. „Elmesélném neked a zsákutcáimat, / a dicsőséges perceket, a nagy futásokat. / Elmesélném neked a sírós álmokat, / a szíveket és kezeket, s hogy láttam csodáidat. / Elmesélném neked, hogy ébredni nagyon jó, / hogy ráncokat írnak a percek, s hogy mégis itt vagyok.” Mert: „Valami véget ért, kezdődik új talán…”

Az elmúlt hetek, napok sűrű eseménysorozata, a lázas készülődés összekovácsolt bennünket. Új lendületet adott mindannyiunknak reménység szerint. Adja Isten, hogy így legyen!