Általános közhelynek számít a történettudomány berkein belül az az állítás, hogy a „mi lett volna ha…?” kezdetű kérdés; történelmietlen, tudományos nonszensz és még foglalkozni is értelmetlen vele. Akár egyetértünk ezzel a fölfogással, akár nem, azt mindenesetre be kell vallanunk, hogy a történelem kapcsán föltehető kérdések közül talán épp ez a legizgalmasabb, leginkább ennek kapcsán tudjuk szabadjára engedni a fantáziánkat.

Mi lett volna, ha győzünk Mohácsnál? Mi lett volna, ha az 1848–49-es szabadságharc nem bukik meg? Mi lett volna, ha megnyerjük az I. világháborút és nincsen Trianon?

Ordass Lajos evangélikus püspök a 20. századi magyar evangélikus egyháztörténet talán legmeghatározóbb és legismertebb alakja. Még ha nem is tudjuk, hogy pontosan ki volt ő, vagy hogy mi mindent tett le az asztalra, neve mégis minden hithű evangélikus számára ismerősen cseng. Ordass püspököt mindannyian az evangélikus egyházért való, minden ellenáramlatban is a végsőkig hűséges, a meghurcoltatásokat is vállaló bátor kiállással kötjük össze.

De vajon miképp emlékeznénk Ordassra, ha 1945 után nincs szovjetizálódás? Ha a kommunisták nem ragadják magukhoz a hatalmat és nem kezdenek egyházüldözésbe? Emlékeznénk rá egyáltalán? Belőle is lehetett volna olyan karizmatikus egyházi vezető, mint a püspöki székben elődjéből, Raffay Sándorból?

Bár a választ sohasem tudjuk meg, e kérdések mégis rámutatnak egy fontos megállapításra. Ordass Lajos csak az adott történelmi helyzetben válhatott az evangélikus egyháztörténetnek a számunkra ismert módon meghatározó alakjává. Ordass Lajos erejét, állhatatosságát, hitének szilárdságát sohasem ismerhettük volna meg, ha nincs az a történelmi szituáció – a kommunizmus általi meghurcoltatás –, amely próbára teszi Ordassnak ezen tulajdonságait. Nem Ordass Lajos egyházféltő szeretete, kemény kiállása és az egyház megsemmisítésére törő hatalommal szemben való meg nem alkuvó magatartása az tehát, ami őt az evangélikus egyház történetében – sőt Magyarország történetében – különleges helyre emeli. Hiszen ezek a tulajdonságai akkor is meglettek volna – és meg is voltak – ha nem kellett volna meghurcoltatásokat elszenvednie.

Történelmi szerepének jelentősége abban áll, hogy Ordass pont akkor volt ott és pont olyan pozícióban – püspökként –, amikor az egyházat olyan támadások érték, amelyben egy felelős egyházi vezetőnek megvetett lábakkal kell védenie a rábízottakat.

Az, hogy Ordass épp akkor állt az evangélikus egyház élén, amikor annak egy megfélemlíthetetlen védelmezőre és példaképre volt szüksége, a bizonyíték arra, hogy a történelem Ura még a legkilátástalanabb időkben sem hagyja magára az övéit. Az Ő Szentlelke volt az, aki ott és akkor Ordass püspököt az egyház élére állította azért, hogy egy olyan világban, korszakban, ahol olyan könnyen lehetett a félelem és a megalkuvás csapdájába esni, ő legyen az, aki az Isten akaratát, szeretetét képviseli és közvetíti. Ordassnak, mint Isten eszközének hite és bizonyossága abban, hogy egyházának és saját életének sorsa is sokkal hatalmasabb kezekben van, mint a kommunista államhatalom fenyegető öklei, nem csak őt segítette át a megpróbáltatásokon és a neki jutó szerep elviselésében, beteljesítésében, hanem számunkra is példát nyújt, erőt, bátorságot és bizonyságot ad.

Ha arra tehát nem is találhatunk választ, hogy mi lett volna, ha másképp van, azt tudhatjuk, hogy akárhogyan is történt, abban Isten akarata jutott érvényre, amelyet akármekkora szovjet hadsereggel sem lehetett eltaposni. A ma 115 éve megszületett Ordass Lajos püspök történelmi szerepének igazi jelentősége épp ezért valójában abban rejlik, hogy Isten embereként egész életében – sőt egész életével – az Ő gondviselő, egyházat féltő szeretetéről tanúskodott, és tanúskodik számunkra mind a mai napig.

Ordass Lajos életének kronológiája

1901. február 6-án született Torzsán (ma Szerbiához tartozik).
1912 szeptemberében a bonyhádi gimnázium tanulója.
1920 szeptemberében megkezdi teológiai tanulmányait.
1922 szeptemberében a hallei egyetemen folytatja tanulmányait.
1924. október 5-én lelkésszé avatja dr. Raffay Sándor püspök.
Októberben megkezdi segédlelkészi szolgálatát vidéken. 1927 szeptemberében Svédországba utazik egyévi tanulmányútra.
1929. június 1-től katonalelkész; augusztusban házasságot köt Kirner Irénnel.
1930 augusztusában az uppsalai diakóniai világgyűlésen.
1930 szeptemberétől egyházkerületi missziói lelkész.
1931. június 14-től a ceglédi gyülekezet lelkésze.
1937 augusztusától esperese a Pest-megyei közép-egyházmegyének. 1941. november 2-án a budapest-kelenföldi gyülekezet hívja lelkésznek.
1944. március 19-én névmagyarosítás. Németek bevonulása Magyarországra.
1945. szeptember 27-én a Bányai Egyházkerület püspöke.
1947. februártól júliusig előadókörúton van Skandináviában, Svájcban, az USA-ban, júliusban Lundban, a Lutheránus Világszövetség gyűlésén. Alelnök.
1948 szeptemberében valutáris váddal perbe fogják és kétéves fogságra ítélik.
1949 januárjában Túróczy Zoltán püspök felkeresi szegedi fogságában.
1950 márciusában a váci fegyházba kerül egyszemélyes zárkába.
1950. április 1-én az egyházi különbíróság megfosztja püspöki tisztétől.
1950. május 30-án szabadul a börtönből.
1952. A magyarországi evangélikus egyház két püspökséget szervez: déli és északi egyházkerület.
1956. július 11-én az Állami Egyházügyi Hivatal vezetője felkeresi rehabilitálási ügyben.
1956. augusztus 4-én, a Lutheránus Világszövetség képviselői és az Állami Egyházügyi Hivatal között létrejön a rehabilitálási megegyezés.
1956 októberében az Állami Legfelsőbb Bíróság, majd az Egyházi Bíróság megsemmisítik az 1950-ben hozott elmarasztaló ítéletet.
1956. október 14-én az első igehirdetési szolgálat nyolcévi hallgatás után.
1956. október 30-án lemond püspöki tisztéről Dezséry László.
1957. augusztus 15-én a minneapolisi világgyűlés kezdő istentiszteletén igehirdető szolgálatot végez. Újra alelnökké választják.
1957. október 25-én levél az Állami Egyházügyi Hivatal elnökéhez, megindulnak az újabb események.
1958. június 18-án az Elnöki Tanács leirata alapján ismét elmozdítják.
1958 novemberében Káldy Zoltánt püspökké választják.
1963. nem utazhat Helsinkibe a 4. világgyűlésre.
1966. új Egyházi Törvény az evangélikus egyházban.
1971 az izlandi egyetem tiszteletbeli doktora.
1978. augusztus 14-én elhalálozása.
1978. augusztus 19-én temetése Budapesten, a Farkasréti temetőben.

Visszaemlékezések Ordass Lajos életére

Fabiny Tamás szerkesztésében Száz éve született Ordass Lajos evangélikus püspök címmel 2001-ben jelent meg az alábbi film, melyben számos kortárs tanú és kutató, illetve családtag emlékszik vissza a mártír sorsú püspökre: Szebik Imre evangélikus püspök, Terray László evangélikus lelkész (Norvégia), Pósfay György evangélikus lelkész (Svájc), Boleratzky Lóránd nyugalmazott egyetemi magántanár, ifj. Fabiny Tibor irodalomtörténész, Tőkéczki László történész, Per Lönning nyugalmazott püspök (Norvégia), a Nemzetközi Ordass Alapítvány elnöke, özv. Keken Andrásné, Herényi István nyugalmazott ügyvéd, Eric W. Gritsch egyháztörténész (USA), Hafenscher Károly nyugalmazott evangélikus lelkész, Ishmael Noko főtitkár (Lutheránus Világszövetség), Kenessey Erzsébet (Ordass Lajos unokája) és Ittzés János evangélikus püspök. Hang- és filmfelvételeken (pl. egy 1948-as interjúban és a Lutheránus Világszövetség 1957-es minneapolisi gyűlésén) maga a püspök és hallható. Néhány dokumentumot első ízben ismerhet meg a nyilvánosság. Ordass Lajos műveiből Bács Ferenc színművész olvas fel részleteket.